200 milliárd hordónyi olaj? Egyre népszerűbb az Antarktisz

Megosztom
  • 4
  •  
  •  
  •  
  •  


Hét ország is igényt tart az Antarktisz egyes részeire, sok más állam pedig már jelen is van a jeges földrészen – de miért szeretnének mindannyian egy darabot ebből a fagyott pusztaságból?

Az Antarktiszt senki sem műveli. Ez a legszárazabb, leghidegebb és legszelesebb földrész a világon. Miért rajzolta meg mégis Nagy-Britannia, Franciaország, Norvégia, Ausztrália, Új-Zéland, Chile és Argentína is saját földterületeit Antarktisz térképén, területi igényeket támasztva a puszta jégen?

Az Antarktisz nem ország, nincs kormánya, sem bennszülött lakossága. Az egész kontinens inkább csak egyfajta természettudományi rezervátum. Az 1961-ben hatályba lépett Antarktisz-egyezmény rögzíti a kontinensen folytatható tevékenységek ideális módját. Az egyezmény szerint a földrészen tilos a katonai tevékenység, éppen úgy, mint az ásványi anyagok utáni kutatás. A szerződést és a hozzá kapcsolódó megállapodásokat ötven állam – köztük Oroszország, Kína és az USA – ratifikálta.

A nemzeti kapzsiság korábban birodalmi expedíciókhoz vezetett, amikor például Shackleton és a többiek hóviharokkal küzdöttek, hogy elhelyezhessék zászlóikat az Antarktiszon. Ma tudományos vizsgálatok folynak itt, de oka van annak is, hogy miért kapnak a geológusok gyakran központi szerepet: a kormányok szeretnék tudni, mi van a jég alatt.

Mesés

Egyes előrejelzések azt mutatják, az olaj mennyisége az Antarktiszon 200 milliárd hordó lehet, ami sokkal több, mint Kuvait vagy Abu-Dhabi olajkészlete.

Az olaj rendkívül nehéz kérdéseket vet fel az Antarktiszon, és pillanatnyilag drága az olajkitermelés – de lehetetlen megjósolni, hogy a globális gazdaság hogyan fog kinézni 2048-ban, amikor majd megújításra kerül az Antarktisz kutatását tiltó protokoll. Akkorra a világ energiaéhsége már kétségbeejtő méreteket ölthet.

Az Antarktisz-egyezmény hatására ugyan az összes területi igény fel lett függesztve, de nem állt le a szabályok csűrése-csavarása. Annak ugyanis, hogy a talaj alatti készlet valamelyik államé legyen, a legjobb módja, ha úgy tesz, hogy a földterület máris az övé.

Az Antarktiszon egy nemzetállamnak le kell tudni bélyegeznie az útleveleket is. Így, ha például brit turisták meglátogatják a brit Port Lockroy kutatóállomást, megkaphatják az útlevelükbe a pecsétet.

hirdetés

Ez annak ellenére igaz, hogy a nemzetközi jog nem ismeri el a Brit Antarktiszi Terület létezését – sőt, mind Chile, mind Argentína ugyanarra a földdarabra tart igényt, és már kész a saját útlevelük és bélyegzőjük is.

Ezenkívül a nemzetállamoknak postaszolgálatot is kell működtetnie.

Az USA működtet egy kutatóbázist a Déli-sarkon, amely – mint olyan – kívül esik minden területi igényen. Ebben az évben Kína is felépítette a negyedik kutatóállomását, jövőre pedig egy ötödik építését tervezi.

Fő a béke

Az Antarktiszon működő 68 kutatóállomást hivatalosan tudományos célból hozták létre – a katonai célú tevékenységre vonatkozó tilalmat azonban széles körben semmibe veszik.

Chile és Argentína például állandó katonai jelenlétet tartanak fenn a kontinensen. Problémát jelent az is, hogy egyes országok vagy nem jelentik be katonai tevékenységüket, vagy civil biztonsági vállalkozókat toboroznak katonai misszióikhoz.

Sok kormány elutasítja azt az Antarktisz status quojára épülő és a hidegháborús geopolitika által meghatározott európai törekvést, amely egyesek szerint illetéktelen befolyással ruházza fel az egykori nagyhatalmakat.

Irán, Törökország és India – természetesen mind a tudományos együttműködés nevében – máris közölte, hogy építkezni kíván az Antarktiszon.

forrás: atv.hu

Kapcsolódó cikkeink



Megosztom
  • 4
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?