A klímaváltozás veszélybe sodorja az élelmiszeripart

El tudja látni az élelmiszeripar a jövőben a Föld lakosságát, még akkor is, ha az emberiség lélekszáma meghaladja a kilencmilliárdot? Ez a kérdés foglalkoztatja leginkább a kutatókat, és a válasz viszonylag egyszerű: ha nem teszünk valamit sürgősen, akkor nem.

Már nem kell sokat várni, hogy az élelmiszerellátás világszerte súlyos problémává váljon. 2050-re az emberiség létszáma meghaladja a kilencmilliárd főt, a növekedés az ENSZ prognózisa szerint szinte kizárólag a fejlődő országokban lesz érezhető. Egyedül Afrika lakossága a jelenlegi kerek egymilliárdra becsült emberről 3,6 milliárd főre nő, miközben a jelenlegi „fejlett” országokban (a BRIC országok kivételével) most élő mintegy 800 millió ember helyett a lélekszám 500 millióra csökken.

kép: Orosz Péter/indafoto.hu

kép: Orosz Péter/indafoto.hu

Sötét korszak lesz ez az emberiség amúgy sem túl vidám modern kori történelmében: Ázsia és Afrika lakosságának jelentős része ugyanis valószínűleg nem lesz majd képes megfizetni az élelmiszerárakat. Egyedül ahhoz, hogy a lakosság növekedésével lépést tartson, a világ élelmiszer termelésének mintegy 60 százalékkal kellene nőnie az elkövetkező huszonöt évben. A jelek szerint azonban ez túlontúl optimista várakozás. Az OECD és a FAO előrejelzése szerint a mezőgazdaság kibocsátása 2020-ig évente átlagosan 1,7 százalékkal nőhet, ami jelentős lendületvesztés az előző évtized 2,6 százalékos növekedési átlagához képest. Ugyancsak 2020-ig viszont minden korábbinál nagyobb mértékben nőhet a hús-, tejtermék, cukor- és növényi olaj fogyasztás. Az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás mindenekelőtt Kelet-Európában, Ázsiában és Latin-Amerikában növekszik majd az előrejelzés szerint.

Csekély az esély a sikerre
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által korábban kiadott World Energy Outlook 2011 szerint azonban erre már vajmi kevés az esély. A jelentés szerint ha a Föld összes országa, és összes vállalata teljesítené 2020-ra kitűzött kibocsátás-csökkentési és energiahatékonysági vállalásait, a világ átlaghőmérséklete akkor is 2-2,5 Celsius fokkal nőne 2050-ig. Ezek a vállalások azonban javarészt a gazdasági válság, illetve a fejlődő országok növekvő fogyasztásának – és ezzel párhuzamosan növekvő üvegházgáz-kibocsátásának „köszönhetően” – javarészt nem teljesültek és a hátralévő hét évben már nem is várható komolyabb előrelépés ezen a téren.
hirdetés

Az árszínvonal azért marad tartósan magas, mert egyre nagyobb a kereslet az élelmiszer és a bioüzemanyag iránt, és emelkednek a termelési költségek, ugyanakkor a mezőgazdaság kibocsátása és a gazdaság egésze is lassabban növekedik, mint az utóbbi évtizedben. Mindennek hatására a gabonák átlagosan 20 százalékkal, a hús pedig 30 százalékkal drágább lehet, mint a 2001 és 2010 közti időszakban – áll az OECD és a FAO Mezőgazdasági Kitekintés 2011-2020 című tanulmányában. A tanulmányból további részletek itt olvashatók!

A kutatókat ugyanakkor nem elsősorban a világon összesen megtermelt élelmiszer mennyisége aggasztja. A FAO becslése szerint a jelenleg megtermelt élelmiszer (mennyiségileg) elegendő lenne 10 milliárd ember megfelelő ellátásához. Azonban a világon már most is egymilliárd ember éhezik: ők azok, akik nem tudják megfizetni az emelkedő élelmiszerárakat. Közben a jelenleg megtermelt élelmiszer jelentős része: mintegy 1,3 milliárd tonna egyszerűen a szemétbe kerül. Ugyanakkor nem csak ez ellen a felháborító pazarlás ellen kellene tennie valamit a fejlett országoknak: fel kell készülnünk a klímaváltozás pusztító hatásaira is.

Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának 2011-es jelentése szerint annak ellenére, hogy 1988 és 2011 között globálisan nőttek a terméshozamok a főbb élelmiszer-alapanyagként szolgáló növények (búza, kukorica, szója és rizs) esetében, a klímaváltozás hatására egyes területeken a húsz év alatt rosszabb lett a termés, mint a modern technológiák bevezetése előtt. A klímaváltozás miatt kieső termésmennyiség várhatóan ráadásul a nagy élelmiszertermelő országokban fog jelentkezni, az Egyesült Államokban, az Európai Unióban, Kínában, Oroszországban. Az itt termelő gazdáknak fel kellene készülnie a szokatlanul hosszan tartó hőhullámokra, az egyenetlenül érkező csapadék miatti aszályokra és belvizekre, áradásokra. Nem kell messzire tekintenünk, hogy lássuk a mind szeszélyesebbé váló időjárás okozta károkat.

kép: Photgrapher/indafoto.hu

kép: Photgrapher/indafoto.hu

A csökkenő terméshozamok azonban nem elsősorban a fejlett országokban vezetnek majd élelmiszerhiányhoz, hanem a fejlődő országokban, ott ahol már most is alig tudják megfizetni az élelmiszerárakat. Ezekben a régiókban az éhséglázadások politikai bizonytalanságba csapnak át (a 2007-2008-as élelmiszerár válságot tartják az Arab Tavasz egyik fő okának) tovább növelve az amúgy is szegény régiókban a nyomort. Csak idő kérdése lesz, hogy az éhező, elszegényedő tömegek klímamenekültekké váljanak, és milliós számban induljanak meg a szerencsésebb országok irányába. (Ez a folyamat egyébként már megindult az Unió déli határainál.)

A kutatók szerint a globális méretű nyugtalanságot és katasztrófát elsősorban a modern technológiák elterjesztése jelentené, amelyek segítségével a termelők felkészülhetnének az extrém időjárási anomáliákra. Azonban még az elmúlt évek aszályai sem vették rá a magyar gazdálkodók többségét, hogy öntözési rendszerekbe fektessen. A problémát különösen súlyosbíthatja, hogy az ivóvíz és mindinkább drága kincsé válik majd olyan országokban is – mint hazánk – amelyek eddig vízben kimondottan gazdagoknak számítottak, így a vízárak emelkedése tovább drágítja majd az élelmiszerek árait is.

forrás: energiainfo.hu