A parlagfűhisztéria…és más gyalázatosságok

Megosztom
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  


Egy rendes háztartásban egy jó kis ellenség sosem árt. Itt van például ez a parlagfű, azaz álnéven az Ambrosia elatior, ahogy tudományosan nevezik. Hogy ő okozza az allergiánkat, nem kérdés. Logikus: ha betörik az ablak, a labdát utáljuk, nem azt a vásott kölköt, aki berúgta.

A betegség tüneteit vizsgáljuk, nem ám az okait. Netán még saját felelősségünk kerülne a terítékre. Nem kell a dolgokat túlbonyolítani. Hogy szinte nincs már olyan élő vagy élettelen, melyre ne lennénk allergiásak! Sebaj, kiírtjuk mindannyit. Kutyát, macskát, fűzfát, bikfát, áfát. Mondják, civilizációs betegség van számolatlan. Gluténérzékenység, tejallergia miegymás…

A parlagfű valamiért kiemelt helyet kapott. Őrá vagyunk a legérzékenyebbek, tartja a fáma. Tudományos magyarázat van töméntelen. Például, hogy nem őshonos. A mogyoróra mindez miért nem érvényes? Csak ―hangzik a szakszerű magyarázat. Virágozzon az allergológia, záporozzanak az allergiajelentések, repkedjenek a megfigyelő helikopterek, készüljenek a műholdfelvételek, pusztuljon a gaz növény, mely a legfőbb baj okozója!

Néhány éve kiderült, hogy százezernyi vegyi anyag van az életünkben, amelynek a hatásait az elmúlt évtizedekben a kutya sem vizsgálta. A vegyiparnak nem volt rá elég ideje. Hát igen, a termékfejlesztés idő és pénzigényes dolog… Az, hogy egy átlagos, rendes, tisztességes európai adófizető vérében több tucatnyi vegyi anyag található, ― derült ki néhány éve egy vizsgálat során ― szóra sem érdemes. Ezek után csoda, ha némelyekbe csupán hálni jár a lélek?

Hogy a nagyüzemi mezőgazdálkodásban élelmiszer gyanánt előállított termékek rendszerint különböző vegyszermaradványokat tartalmaznak – mondhatni szokványos dolog. Az intenzív gazdálkodás természetes következményeként élelmiszereinkből lassan, de biztosan eltűnnek a tápanyagok. Például a répafélékben az elmúlt évtizedek gazdasági, versenyképességi, hatékonysági fejlődésének köszönhetően a korábbinak a néhány százalékára csökkent a vérképzésben kiemelt szerepet játszó vastartalom.

hirdetés

Ugyanez történt például a nagyüzemi tej esetében a C vitaminnal is. Hála a táplálékkiegészítő iparnak, ezek a tápanyagok állítólag teljes egészében pótolhatók. Éljen az űrélelmiszer: a kiváló minőségű tubusos tejfölös paprikás csirke nokedlivel!

Az élelmiszeripar unalomig ismételt csodáiról sem feledkezhetünk meg. Manapság az így előállított minőségi, legfőképpen pedig hazai élelmiszereinkben több az engedélyezett színezék, állományjavító meg ízfokozó, mint a valóságos élelmiszer. Persze, mindez az istenként tisztelt fogyasztó érdekeit szolgálja.

A természetgyógyászat sem maradhat ki a felsorolásból. A kuruzslás eme kiirtásra szintúgy megérett fajtájában sertepertélők azt merik állítani, hogy a természet a saját törvényei szerint működik, abba beavatkozni csak végső esetben, a holisztikus, rendszerszemlélettel átitatva szabad. Ha a gyógyszerekkel visszafogottabban halmoznánk a mellékhatásokat, kiderülne, hogy az emberi szervezet csodákra képes. A saját erejéből akár meg is tud gyógyulni! Minderről a magukat szkeptikusnak nevező tanult honfitársaink még nem hallottak.

Vannak, akik az irtásban nem jeleskednek kellő áhítattal? Tömlöcbe velük! Mások a kertjük eldugott zugában rejtegetik a gaz növényt és gyógyteát főznek belőle. Meddig tehetik, mikor lobbannak fel a messze világító máglyák? Mielőbb tűzre a boszorkányokkal! Időnként, amikor éjszakai álmomból felriadok, nem tudom, hogy én tébolyodtam-e meg vagy a Homo sapiens, azaz az értelmes ember.

Nemrég kiderült, milliárdnyi felajánlott forintok nem erre a szent célra fordítódtak.  Gyalázat! A költő által egykor az istenek eledeleként aposztrofált Ambrosia csalafinta növény. Ahogy a neve is mutatja a megbolygatott talajon ő jelenik meg először. Egy idő után a mindenható természet bölcsessége folytán fokozatosan átadja a helyét a többi vadnövénynek (nem gaznak, mert ilyen fogalmat a természet nem ismer). Tehát, minél többet bolygatjuk, írtjuk, annál virulensebben szaporodik. Irtani márpedig kell. Talán leginkább az örök és megbonthatatlan emberi butaságot érdemes!
forrás: Gellért Miklós SZIKE, greenfo.hu

Kapcsolódó cikkeink



Megosztom
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?