Az ismeretlen Henry Ford I. rész

Megosztom
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  


Miben hasonlít egymáshoz a Walt Disney, a Hewlett-Packard, az Apple, az Amazon vagy a Google? Közös jellemzőjük, hogy mindegyik egy garázsban kezdte el a működését, mielőtt a 20-21. századot meghatározó óriásvállalattá nőtte ki magát. A „garázscégek” nyitánya azonban már Henry Fordnál tetten érhető, aki egy detroiti fészerben állította össze 1896-ban a Quadrocycle elnevezésű járgányát, amely a belsőégésű motorral hajtott járművek evolúciójának kezdeti állomása. Innen kezdődött Fordnak egy korszakot megváltoztató karrierje, amely ipari és szociális forradalmat eredményezett a 20. század elején, és több mint 15 millió T-Modelt adott nemcsak az Egyesült Államok, hanem a többi kontinens polgárainak is.

Henry Ford lebilincselő élettörténete egy Detroit-közeli farmról, Dearbonból indult el (Michigan állam), ahol egy ír bevándorló apa és egy belga származású anya gyermekeként született 1863-ban, az amerikai polgárháború idején. Szülei gazdálkodása, a mezőgazdasági munka azonban egyáltalán nem volt vonzó számára. Csupán annyiban érdekelte, amennyiben lehetőséget látott arra, hogy az embert próbáló munkát ipari gépekkel váltsa fel. „A nehéz, kemény mezei munka elvégzését a húsról és vérről a vasra és szénre, vagy benzinre átvinni lett vágyaim netovábbja” – írja az 1922-ben megjelent önéletrajzi könyvében (Henry Ford: My Life and Work, 1922), ahonnan az idézeteinket vesszük. Az emberi munkát megkönnyítő gépeket ugyanis ő olyan eszközöknek látta, „amelyek célja, hogy ezt a világot az élet örömteljes színterévé változtassa” – olvasható az önéletrajzban.

Henry Ford
Nagy hatással van rá, amikor tizenkét évesen először lát egy gőzzel hajtott szerkezetet, amelyet cséplésre és fűrészmalmok hajtására alkalmaznak édesapja farmján. „Egy egészen primitív gőzgépből állt, amely kazánnal, hátulról hozzákapcsolt víztartállyal és szeneskocsival volt ellátva.” A gép kezelője – a Westinghouse-Társaság alkalmazottja – részletesen beavatja a fiút a gőzhajtású jármű titkaiba. „Ez az úti lokomobil volt a bűnös abban, hogy én automobil-technikára adtam magamat” – emlékezik vissza Ford a történetre.

Henry többnyire autodidakta módon, kíváncsiságától fűtve saját maga jön rá a műszaki produktumok működésének titkaira. Amikor például egy zsebórát kap ajándékba, többször szétszedi, összerakja, és hamarosan zsebórák javításából jut jövedelemhez, miközben ipari tanuló a Dryclocks Engine Works műhelyében. 1885-ben pedig a Detroit-i Eagle műveknél javít meg egy Otto-féle gázmotort, s így sikerül közelebbről megismerkednie a szerkezettel. Érdeklődése a belsőégésű motorok felé fordul, hamarosan maga is készít egyet, környezete azonban abszolút nem méltányolja erőfeszítéseit. „…senkire sem emlékszem, aki elhitte volna, hogy az exploziós motor nagyobb elterjedésre számíthat. Minden okos ember azt mondta, hogy ez a motor nem fog tudni versenyezni a gőzgéppel. (…) Az okos emberekkel különben mindig így vagyunk – ők okosak és tapasztaltak és a legapróbb ízig-részig tudják, hogy miért keresztülvihetetlen valami: ők nem látnak mást, csak akadályokat” – említi.

Huszonnégy éves korában, 1888-ban hosszú udvarlás után feleségül veszi Clara Jane Bryant, akit lenyűgöz Henry egyedülálló talentuma a mechanikai eszközök működésével kapcsolatban. Clara mindvégig lelkesen támogatja férjét vállalkozásának felépítésében, s szinte jobban bízik benne, mint Henry saját magában. Az ifjú pár hamarosan Detroitban telepedik le, ahol a férj Edison cégénél, a Detroit Edison Electric Company-nál vállal mérnöki munkát, szabad idejében azonban a belsőégésű motor továbbfejlesztésén dolgozik.

Thomas Edison és Henry Ford

„A villamosságé a jövő, a gáz az semmi!” – jelenti ki főnöke, amikor megtudja, mivel foglalkozik, Henry Ford azonban nem adja fel. Kikéri Thomas Edison véleményét is, aki a terveket hallgatva így reagál: „Kísérletezzék csak tovább gépével! Ha eléri a célt, amit kitűzött, akkor önnek nagy jövőt jósolok.”

Garázscégek hajnala

Miért írt történelmet 120 évvel ezelőtt a Bagley Avenue 58. alatti egyszerű kis fészer Detroitban – ahol most a Michigan épület áll? Azért, mert Henry Ford baráti segítséggel itt szerelte össze első, belsőégésű motorral működő járgányát, a Quadrocycle-t. A fiatalember első, „önmagától haladó” gépe azonban túlméretes lett, és nem fért ki a fészer ajtaján. Henryn nem lehetett kifogni, és baltával mozdította el az útjába került téglákat a bérelt helyiség ajtaja körül. Érdemes volt: a szabadban már 20 mérföldes (32 km/óra) csúcssebességgel száguldhatott a kéthengeres, négy lóerős, etanol hajtású szerkezettel, amely négy biciklikeréken gurult. A kormányzást kormányrudakkal oldották meg, hiszen a kormánykerék ekkor még ismeretlen.

Henry és Clara Ford az első "önmagától haladó" Quadricycle-én

Henry és Clara Ford az első “önmagától haladó” Quadricycle-én

A belsőégésű motorral hajtott jármű ugyan nem az egyetlen az adott korban, mégis nagy feltűnést keltett Detroit utcáin. S noha vevő is akadt, akinek 200 dollárért eladta, az erkölcsi siker a gazdasági területre is hatással volt: olyan befektetőkkel, mint William H. Murphy, 1899-ben megalapították a város első – de nem utolsó – autógyárát, a Detroit Automobile Companyt, ahol Henry Ford főmérnökként dolgozott.

A döntés igen merésznek tűnik abban a korban, amikor az emberek földutakon közlekedtek, és még a nagyvárosok utcáin is mindenütt csak lovas kocsikat lehetett látni. A polgárok többsége még elképzelni sem tudta, hogy a lovakon vagy gőzgépen kívül létezhet más alternatíva. Sőt „a ló nélküli kocsit valami féle bolondoskodásnak tartották. (…) Senki sem hitt abban, hogy az autóipar valamikor nagy iparág lesz”.

A Vörös ördög

Nem várt oldalról érkezett segítség: a századforduló nagy ötlete volt az autók versenyeztetése, amelynek hírére egy egész nagyváros felbolydult. Henry Ford ráérzett a lehetőségre, s noha ezen a téren semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett, mérnökeivel együtt nagy sebességű autók konstruálásába kezdett. Tapasztalatait évtizedekkel később így foglalja össze: „Sajátságos, hogy az emberek a versenygyőzelmet mennyivel többre becsülik a minőségbeli teljesítménynél.”
Az egyik versenyautója a 999-es típusszámot kapta. Arról a New York-i gőzmozdonyról nevezték el, amely 1893-ban 112 mérföldes (181 km/óra) csúcssebességgel száguldott a fa talpfás, korabeli síneken, mielőtt kiállították volna a Chicagói Világkiállításon.

A félelmet megvető Barney Oldfield és Henry Ford a 999-es típusszámú versenyautóval

A félelmet megvető Barney Oldfield és Henry Ford a 999-es típusszámú versenyautóval

Az autót vörösre festették, ezzel és egyéb tulajdonságaival kiérdemelte a Vörös ördög elnevezést. „Lármája minden képzeletet felül múlt, és éppen elegendő volt arra, hogy az ember rémületbe essék. Csak egy ülés volt rajtuk: egy emberélet kockáztatása elég volt kocsinként.” A versenyzést a félelmet megvető Barney Oldfieldre bízták, aki hozta is a formáját. „Amint a kocsira felszállt és én a kurblit megforgattam, jó kedvvel mondogatta: „A taliga halálomat okozhatja de legalább elmondják, hogy úgy száguldott, mint a mennykő” – eleveníti fel a történetet Ford. – Nem lassított még a kanyarodóknál sem. Nem nézett sem jobbra, sem balra: csak engedte a kocsit és az valóban úgy száguldott, mint a mennykő. Végre a többieket körülbelül 800 méterrel megelőzte. A 999 elérte célját. Mindenkinek megmutattam, hogy tudok gyors kocsit is építeni.” 1903-ban, egy héttel a verseny után, 28 ezer dollár készpénzzel és 100 ezer dolláros befektetéssel megalakult a Ford Automobil Company, hogy immár ne csak a versenypályán, hanem a gazdasági életben is győzelmeket szerezzen.

hirdetés

ford t model detroit
Fordizmus

Ford kapitalizmusról és autó-gyártásról alkotott elképzelései merőben eltértek azoknak a befektetőknek a szándékától, akikkel a detroiti gyárban (Detroit Automobile Company) együtt kellett működnie. Ő olcsón előállítható és mérsékelt áron eladható kocsikban gondolkodott, míg társai a drága, nagy hasznot hozó autókat preferálták.

Henry_Ford

„Szilárdan elhatároztam, hogy – még ha nem sikerül is – vállalatot alapítok a saját felfogásom szerint a közönség számára, vagy pedig lemondok az üzletről, mert a vállalkozásnak egyetlen szolid módja, ha a közönséget szolgáljuk” – foglalja írásba akkori szándékát, amely miatt otthagyja az első gyárat, és megalapítja a saját üzemét. Henry Ford olyan jóléti kapitalizmust képzelt el magának, amelyben nincs helye a marxi értelemben egymással szembekerülő társadalmi rétegeknek, osztályharcnak.

ford motor company

Egyébként is úgy tekintett a társadalomra, mint amelyben az emberek két fő típushoz tartoznak. „A valóságban nincsenek kialakult osztályok, csak olyan emberek, akik dolgoznak és olyanok, akik nem akarnak dolgozni. Az „osztályok”, amelyekről annyit olvasunk, merő fikciók” – írja. Az ő szándéka szerint vezetőnek és vezetettnek (a munkaadónak és a munkavállalónak) össze kell fognia a közös célok érdekében, hogy a saját és a nagyközönség szükségleteit kielégítsék. Meggyőződése ugyanis, hogy egy igazi kapitalistának nem a profitra, hanem a termelékenységre kell tenni a hangsúlyt, s jó szervezéssel kell megteremteni annak a módját, hogy a teljesítményből (termelékenységből) a profit realizálódjon.

Henry Ford

„A termelés célja a köz szolgálata – az üzleti manipulációk, a bankárok ártalmas kinövések a gazdasági életben” – véli. Számára „…az üzlet nem jelent mást, mint munkát. De a termelt dolgokkal való spekulációnak nincs semmi köze az üzlethez. A spekuláció voltaképp nem jelent mást, mint a lopásnak többé-kevésbé elismert formáját”. Önmagát pedig nem egy kizsákmányoló kapitalistának látja, hanem olyan sáfárnak, aki a munkásaival egy közös célért fog össze, s akiknek a nyereségből még osztalékot is biztosít.

A teljesítményt szolgáló munka alapelvei:

1. Ne félj a jövőtől, és ne tiszteld a múltat! Aki a jövőtől vagy a sikertelenségtől fél, maga von határt működési körének. A sikertelenség csak alkalmat nyújt arra, hogy okosabban kezdjük újra a munkát. A becsületes bukás nem szégyen, a bukástól való félelem ellenben az. A múlt csak annyiban hasznos, amennyiben megmutatja a fejlődés útját és módját.

Henry Ford és a húszmilliomodik Model A

Henry Ford és a húszmilliomodik Model A

2. A konkurenciára ne tekints! Aki valamely dolgot legjobban csinál, az végezze el. Az a kísérlet, hogy valakit kiűzzünk üzletéből: bűn – bűn, mert ezáltal nyereségszerzésből embertársaink életviszonyaira nyomást gyakorlunk, és az erőszak uralmát akarjuk az intelligencia helyébe léptetni.

3. A teljesítményt többre becsüld a nyereségnél! (…) A jól vezetett vállalatnak meg kell hoznia (…) az illő nyereséget, a nyereség azonban ne alapja, hanem eredménye legyen a teljesítménynek.

4. A hazárdírozás, a spekuláció és a becstelen kereskedelem csak megnehezíti ezt az eljárást.

Somorjai László

A cikk az Energiafigyelő magazin 2017/01. számában jelent meg.

Energiafigyelő 20171_Borító 500

Kapcsolódó cikkeink



Megosztom
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?