Bioetanolgyárak kontra állattartók: kukoricáznak egymással

Megosztom
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  


Az állattartók az egyre növekvő hazai bioetanol-termelést kárhoztatják a magas takarmányárak miatt. Az etanolosok szerint a vád alaptalan.

Nem volt kegyes a természet a bioenergia-bizniszben érdekelt ír–amerikai befektetők tulajdonában lévő Pannonia Ethanol Zrt. májusban átadott dunaföldvári régiós referenciaüzemével. Az Egyesült Államokban pusztító aszály csillagászati magasságokba emelte a chicagói gabonajegyzéseket, és mivel a magyarországi árak is ezzel együtt mozognak, az üzem által használt alapanyag nagyon megdrágult. Ráadásul a Kárpát-medencében is pusztító volt az idei száraz forróság, és ez tovább fokozta a piaci pánikot. A szabadpiaci kukoricaárak így tonnánként már 70 ezer forint közelébe emelkedtek. Az abszurd drágulás mellett nem várt támadások kereszttüzébe is került a bioetanol-ipar és főleg a Pannonia Ethanol. Azzal vádolták meg a pénzszűkében lévő állattartók és takarmányfelvásárlók, hogy az épülő, új gyártókapacitásához szükséges többletkukorica-kereslet emelte megfizethetetlen magasságokba a gabonaárakat. A Pannonia Ethanol ugyanis egy újabb gyárat épít.

kép: jockey/indafoto

Meglévő dunaföldvári üzeme évi félmillió tonna kukoricát vásárolhat fel, ebből 240 millió liter bioetanolt tud előállítani, és ugyanekkora kapacitású lesz a 150 millió eurós beruházással épülő második magyar gyára is, amely 2014 januárjától indulhat. A sertés- és baromfitartó szervezetek elkeseredett offenzívába kezdtek, árapasztó kormányzati intézkedésekért lobbiztak. A Baromfi, illetve a Vágóállat és Hús Terméktanács – dacolva a realitásokkal – az alapélelmiszerek forgalmi adójának 27-ről 10 százalékra csökkentéséért szállt síkra, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége pedig kedvezményes takarmányvásárlási hitelért kiáltott.

MEGY AZ EXPORT

„Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy a gabonaárat nem a bioetanol-ipar határozza meg, hanem az export” – érvelt lapunknak Reng Zoltán, a Pannonia Ethanol Zrt. vezérigazgatója. A nemzetközi kereskedelemben a chicagói tőzsde, illetve az ehhez igazodó párizsi börze árfolyama az irányadó, alapvetően ez alakítja a magyarországi jegyzéseket is – bár azok természetesen szabad kereskedelmi alkukban dőlnek el. A vevők azonban lényegében a tőzsdei árat fizetik a magyar kukoricáért, és általában csak azzal a költséggel csökkentve, amely a legközelebbi tengeri kikötőbe szállítás kiadását fedezi. A növénytermesztő tehát a bioetanolgyárnak sem adja eltérő áron a portékáját.

Az idei kukoricatermés még a pesszimista becslések szerint is 5,5-6,5 millió tonna körül alakulhat. Ez több, mint a hazai szükséglet. Tehát annak ellenére, hogy Dunaföldváron már termel a bioetanolgyár, Magyarország ezután is exportra értékesíti a kukorica nagy részét, még úgy is, hogy az idei év a termés szempontjából meglehetősen szűk esztendőnek számít. A csapadékosabb években a 9 millió tonnát is megközelítheti a termés, így adott esetben akár 4-4,5 millió tonna is lehet a kukoricaexport, még az új bioetanol-gyártó üzemek belépése után is.

hirdetés

A bioetanol-termelés felfuttatásához a kukoricatermelést ugyanakkor ettől függetlenül is versenyképesebbé kellene tenni. Az átlagtermés alapján ugyanis a 27 uniós tagállamból egyelőre csak a középmezőnyben kullogunk. Reng Zoltán szerint a kiváló termőképességű szántóföldek még nagy tartalékokat hordoznak magukban. A jelenlegi, átlagos esztendőben 7-8 millió tonnás országos össztermés elérhetné a 10-12 milliót is úgy, hogy az 1,2 millió hektár vetésterület nagysága nem nőne, azaz újabb szántóföldeket nem kellene bevonni a termelésbe. Az egyre aggasztóbb termésingadozások kisimítására már a nyolcvanas évektől készítettek jobbnál jobb terveket, de ezek közül egy sem valósult meg. Az egyre szárazabb dél-alföldi gabonatermő övezet öntözésére akadémiai közreműködéssel új fejlesztési program is készül, de a megvalósítás egyelőre a ködbe vész. Pedig csak a vízpótlás az egyetlen hiányzó láncszem a rendszerben, ennek fejlesztésébe egyszer kellene csak beruháznia az országnak. Ágazati becslések szerint 5 év alatt kiépíthető lenne egy mesterséges vízpótló rendszer, amely végleg megszabadítaná a mezőgazdaságot a szélsőséges termésingadozásokat okozó aszálytól.

Bűvös 10 százalék

Az Egyesült Államokban a felhasznált üzemanyag 10 százaléka már bioetanol. Ennek 60 százalékát a dunaföldvári üzemben is közvetve tulajdonos Fagen-csoport állítja elő. Nálunk is nevezetes a 10 százalék, mert Magyarországnak az Európai Unió direktívája szerint éppen ekkora arányban kellene átállnia a megújuló üzemanyagok felhasználására 2020-tól. Ezt azonban nehezíti, hogy a sok millió liter dunaföldvári bioetanolból itthon egy cseppet sem értékesít az üzem. Ennek elsősorban az az oka, hogy a 27 uniós tagállamból kizárólag nálunk van jövedékiadó-teher az E85-ös (bioetanollal kevert) üzemanyagon, és ez visszaveti a keresletet, másrészt a legnagyobb felvásárlónak számító Mol Nyrt. sem ettől a cégtől veszi az alapanyagot. A magyar gyártók közül a Hungrana kapacitása mintegy 150 ezer, a Pannonia Ethanol dunaföldvári üzeméé pedig 240-250 ezer tonna etanol évente, és ugyanennyi lesz a mohácsi üzemé is. Az utóbbi két üzem kapacitását akár meg is lehet duplázni, de ehhez biztonságos alapanyag-ellátás szükséges.

EGY HAJÓBAN

Az állattenyésztés és az etanolipar akár kölcsönös előnyök alapján, szimbiózisban is működhetne. „Közös platformon állunk az állattenyésztőkkel” – mondja Héjj Demeter, a Magyar Bioetanol Szövetség elnöke. Az etanolgyártás során ugyanis olyan melléktermék, 27-28 százalékban fehérjét tartalmazó takarmány keletkezik, amelyet az állattartók használni tudnának. Ez a kukoricatörköly (angol rövidítéssel: DDGS), ám a Pannonia Ethanol azt állítja, ezt hiába kínálja azoknak a gazdaságoknak, amelyektől a kukoricát vásárolja. Az állattartók ugyanis nem vásárolnak fehérjekiegészítőt, csak szóját, mert nem is tudnak a kukoricatörkölyről, annak ellenére, hogy a DDGS-sel javíthatnák a tartás gazdaságosságát.

Hulladék hő és elektromos áram is keletkezik az etanolgyártás során, amelyet a DDGS mellett ugyancsak hasznosíthatna a mezőgazdaság az üvegházi kertészetekben és az állattenyésztésben, ezzel is javítva a versenyképességét. Az elnök szerint az állattenyésztés érdeke, hogy kapcsolatot építsen az iparral, mert a DDGS keresett exportcikk, de logikus lenne itthon hasznosítani. A magyar DDGS iránt egyébként nő a kereslet, mert ki lehet vele váltani a takarmányimportot és a génmódosított szóját.
Etanolos fenntartások

A bioetanol-ipar világméretű karrierjét beárnyékolja, hogy az élelmiszer-termeléstől, a kenyérnekvaló elől veszi el a szántóföldet, miközben a világ számos pontján éhínség szedi áldozatait. Sőt, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO arra szólította fel az Egyesült Államok vezetését, hogy a kukoricát inkább élelmiszerként és takarmányként használják fel, ne készítsenek belőle üzemanyagot. A 117 év óta tapasztalt legnagyobb mértékű szárazság miatt élelmiszerhiány alakulhat ki. Sovány vigasz ezzel szemben, hogy a bioetanol megújuló energiát termel, a környezetet kevésbé károsítja, mint más üzemanyag, és a kőolajfüggőséget is csökkenti. Megoldást majd azok a második generációs bioetanol-üzemek jelenthetnek, amelyek gabona helyett cellulózból, szénából, faforgácsból, kukoricaszárból készítenek etanolt. Mindmáig azonban nincs a gyakorlatban is gazdaságosan működtethető ilyen gyár, csak kísérleti üzemek léteznek.

forrás: figyelo.hu

Kapcsolódó cikkeink



Megosztom
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?