Egynadrágos milliomos

Megosztom
  • 2
  •  
  •  
  •  
  •  


4 éves korában hagyta el Magyarországot szüleivel, a csernobili atomkatasztrófa évében. Egyetemistaként alapított cége olyan hulladékokat dolgoz fel, amivel senki nem foglalkozik, mert nem éri meg. A folyamatosan növekvő TerraCycle már 23 országban van jelen, Tom Szaky pedig milliomos lett, akinek évente csak egy nadrágja van, amit addig hord, amíg szét nem megy. Közben egész évben utazik a világ minden táján lévő irodái között…

Hogy kerültél Amerikába?

Ez igazából a szülők meséje. 1982-ben Magyarországon születtem, és az akkori Népköztársaság útján (ma Andrássy út) laktunk. A szüleimnek – ahogy sok más magyarnak – nem tetszett a kommunizmus, és 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa utáni zűrzavaros helyzetben beraktak két koffert egy Trabantba és útnak indultak.

Fotó: Hejüsz Bettina

Fotó: Hejüsz Bettina

Mindketten orvosok voltak, és konferenciák révén ismert kollégáknál tudtunk megszállni Németországban, majd Hollandiában. Onnan Kanadába költöztünk. Otthon magyarul beszéltünk és magyar kajákat ettünk, de Magyarországra csak az utóbbi 3,5 évben járok gyakran, amióta megnyitottuk az itteni irodát. A szüleim most is Kanadában élnek, én viszont az egyetemi tanulmányaimat már az Egyesült Államokban kezdtem, a New Jersey Princeton Egyetemen.

Hogyan indult a TerraCycle?

Teljesen a nulláról kezdtem. 21 éves voltam, egyetemista, és jött egy ötlet, amiről a kollégiumban kezdtünk beszélgetni a barátaimmal. Egy klasszikus startup volt. A cég évről évre növekedett, ma már 23 országban futtatjuk az ötletet. Sok befektető is meglátta ebben a lehetőséget, és 10 év alatt majdnem 25 millió dollárt fektettek be a TerraCycle-be. Kanadában már eladtuk a 20%-át a cégnek, ott jelenleg ez a legnagyobb, hulladékkal foglalkozó vállalkozás.

Fotó: Hejüsz Bettina

Fotó: Hejüsz Bettina

Miért van ennyi szemét?

A szemét története csak egy évszázados. 100 évvel ezelőtt nem volt szemét, és azóta két dolog történt. Egyrészt a termékek nagy része nem természetes, hanem ember által kreált anyagból készül. Ezzel a környezet nem tud mit kezdeni, és szemét lesz. A másik probléma, hogy a világ lakossága ma tízszer nagyobb és tízszer többet vásárol, azaz összesen százszoros a növekedés. Ráadásul nem minőségi dolgokat, hanem olcsó, sokszor pocsék minőségű dolgokat, amik öt perc alatt szemétté válnak. Ez a toll rögtön hulladék lesz, ha kifogy belőle a tinta. Kinek van ma újratölthető tolla? De ruhából sem egy jót vesz valaki, hanem sok rossz minőségűt, mert a divat ezt diktálja.

Fotó: Hejüsz Bettina

Fotó: Hejüsz Bettina

Az emberek pedig egyszerűbb életet akarnak, ezért inkább kapszulás kávét isznak. Ezek miatt is egyre több a szemét. Ahol nagyobb a gazdagság, ott több a szemét is, ugyanis a fogyasztással arányos a keletkezése.

A tervezett elavulással összefügg a szemét mennyisége?

Nagyon nagy mértékben. Az üzleti világ számára igen fontos, hogy a fogyasztás minél nagyobb legyen. Az lenne a válasz, hogy ha fogyasztani akarunk, akkor válasszunk drágább, jobb minőségű dolgokat. Egyébként ezzel sok szegény tisztában van. Nem vesz 1000 tollat, csak egyet. Vagy egy jó minőségű ruhát, amit egy évig hord, és nem tíz rosszat. Egy jó cipőt, mint amilyen a tiéd, el tudsz vinni a cipészhez. Megjavítja a talpát és hordhatod tovább. Egy műanyag cipővel ezt nem tudod megcsinálni. Az egyszer használatos, olcsó dolgok a háború után szaporodtak el, az elmúlt ötven évben. Azért lett ilyen menő, mert óriási üzlet van benne. Gondolj bele, hogy a Gillette 13 milliárd dolláros forgalmat csinál évente Amerikában eldobható borotvákból.

Ha ez tartós borotva lenne, akkor csak 1 milliárdot érne el. Így van kitalálva, hogy mindig kidobni és újat venni…

A szemét globális probléma, de mit lehet vele tenni? Mi a TerraCycle titka, amit más nem tud? Mi lehet tenni az elektronikai hulladékkal? Hogyan megy ez Magyarországon?

A szeméttel öt dolgot lehet csinálni. A legrosszabb a szemétdomb, amikor egyszerűen elássák. Ennél eggyel jobb, ha elégetik, mert legalább energiát lehet nyerni belőle. De az
elégetett szemétnek egyébként mindössze 10%-ából nyernek energiát. A legjobb három megoldás az újrafelhasználás (reuse), továbbhasznosítás (upcycling) és az újrahasznosítás
(recycling), mi is ezeket alkalmazzuk. Az újrafelhasználás úgy néz ki, hogy a játékokat, ruhákat, cipőket, mobiltelefonokat szükség szerint megtisztítjuk, felújítjuk és újra értékesítjük. A továbbhasznosítás során például promóciós jellegű upcycling táskákat
készítünk Chio Chips tasakokból.

Ilyenkor nem változtatjuk meg a szemetet, csak az ötletet a szemétben. A begyűjtött hulladék súlyának közel 98%-át újrahasznosítjuk. Például a chipses zacskókat megolvasztjuk és polipropilén termékeket készítünk belőlük. Az Amerikában eladott összes Capri Sun zacskó 4%-a kerül hozzánk. Ez hatalmas mennyiség, ezt a szobát ötóránként fel tudnánk tölteni vele. Ennek 0,5-1 százalékából táskákat és hasonló termékeket készítünk, de a többi 99,5%-ból műanyag granulátum lesz, amit alapanyagként tudnak hasznosítani.

Ez elég kézenfekvőnek tűnik. Más miért nem foglalkozik ezzel?

Egyszerűbb, ha lerajzolom. Ha nézed a szemetet, a vízszintes vonaltól felfelé található a pozitív pénz, lefelé pedig a negatív pénz. A hulladékfajták egy részének feldolgozásakor
több bevétel keletkezik, mint költség. Ilyenek például: a sörösdoboz, a papír, egyes műanyagok, az üveg és némely elektronikai eszközök. Ez 20–30 százalékát teszi ki a világ szemetének. A legtöbb hulladék, 70–80% viszont a negatív oldalon található, azaz a gyűjtés és feldolgozás költsége meghaladja azt, amennyi bevétel elérhető, tehát veszteséges.

hirdetés

Fotó: Hejüsz Bettina

Milyen jellegű hulladék ez?

Nagyon sok minden tartozik ide a műanyag csomagolástól a fogkefén át a tollakig. Mi az utóbbin dolgozunk a legtöbbet, amikor nincs elég pénz a hulladékban, hogy feldolgozható
legyen. Ötféle szektorral vagyunk partnerségben. Az első, amit Magyarországon is végzünk, amikor nagy márkákkal dolgozunk és ők fizetik ki a különbséget. A CapriSun egy 1,5 milliárdos cég Amerikában, de egyébként német vállalat és Magyarországon is jelen vannak. Ők hét éve szerepeltetik a csomagoláson, hogy a csomagolás újrafeldolgozható a TerraCycle által.

Magyarországon a Philip Morris és a Chio a partnerünk. Ezenkívül gyárakkal is dolgozunk. Ez az átlagember számára nem olyan látványos, de egy gyár óriási mennyiségű szemetet termel. A legyártott termékek 5–20%-a lesz selejt vagy gyártási hulladék.

Boltokkal is együttműködünk. Az összes Nespresso bolt Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában és az USA-ban átveszi a használt kávékapszulákat a vásárlóktól, amit a mi dobozainkba tesznek és mi gyűjtjük össze, de van sok más példa is.

A következő, amikor városokkal vagy kormányokkal dolgozunk. Közel húsz városban (Vancouver, Seattle, Washington vagy Sydney) vannak cigarettacsikk-gyűjtő pontok tízméterenként, ahonnan begyűjtjük és újrahasznosítjuk a csikkeket. Az emberek kevés könnyen hasznosítható dolgot dobnak el, csikket annál többet. A városok kifizetik a tartókat, amiket mi minden hónapban kiürítünk, és feldolgozzuk a tartalmukat.

Az ötödik, amikor az egyéni fogyasztó fizeti ki az újrahasznosítás költségét. Többféle dobozt lehet vásárolni, például tollaknak, kávékapszuláknak. Ezek egyáltalán nem olcsók, 50 és 130 dollár között vannak, de ebben benne van a posta és a szállítás költsége is.

Visszatérve az előző kérdésre: azért nincs konkurenciánk, mert a hulladékfeldolgozó cégek a profit felől közelítik meg a kérdést. Persze hogy hol van a megtérülés határa, az folyamatosan változik. Annak megfelelően megy fel vagy le, hogy mennyi az olaj ára. Ha az olaj olcsó, mint most, akkor sokkal kevesebb feldolgozás van, mert ilyenkor olcsó az új műanyag, a feldolgozott ára viszont állandó. Számunkra mindegy, hogy mennyi az olaj ára, mi úgyis a veszteséges szinten dolgozunk.

Fotó: Hejüsz Bettina

A magánszemélyek hogyan állnak hozzá az ügyhöz?

Az embereknek tetszik ez az ügy és akarnak a részesei lenni. Ez nem egy politikai kérdés, nem kell hozzá hippinek lenni vagy nagyon zöldnek, mindenki érti, hogy a szemetet jobb feldolgozni. Nem olyan, mint a globális felmelegedés, hogy ki ezt, ki azt mond. A lakosság hozzáállása nincs mindig összhangban a kormányok akaratával. Argentínában például a nép nagyon szeretné, ha fel lenne dolgozva a hulladék, de az állam nem fektet be pénzt ebbe, és egyre több a szemét az országban. Nincs pénz sem hulladéktárolókra, sem gyűjtésre. Magyarországon is kicsit nehéz az együttműködés. Amerikában 60 ingyen programunk van, itt mindössze kettő. A 23 ország közül, ahol jelen vagyunk, itt elég
nehéz dolgunk van, részben azért, mert ez egy kis ország és nem is tartozik a leggazdagabbak közé. Nekünk pedig mindig pénzt kell találni, mert ez a fajta szemét nem csinálja magától. Az alumínium igen, azt szívesen gyűjtik.

Az elektronikai hulladékkal mi
a helyzet?
Az általunk begyűjtött telefonok és tabletek 98%-a javítható, de lehet, hogy nincs is semmi baja, csak kiment a divatból. Ezeket megjavítjuk és újra eladjuk. Ami nem javítható, azt ledaráljuk, és különválasztjuk a különböző alkotóelemeit. Ha pl. egy iPadet újrahasznosítunk, el tudjuk adni 200 dollárért; ha csinálunk belőle egy képkeretet, akkor mondjuk 5 dollárért, és ha ledaráljuk, akkor lehet, hogy csak 20 centet kapunk a benne lévő anyagokért. Pont ezért kerülnek az ilyen hulladékok Afrikába, Indiába és Kínába, mert ott olcsó a munkaerő. Mi arra törekszünk, hogy közelebb oldjuk meg a feldolgozást, például a Magyarországon begyűjtött cigarettacsikkeket Németországban dolgozzuk fel, a chipscsomagolást pedig itt végezzük.

Hogy zajlik a programod például most itt Magyarországon?

4– 6-szor jövök Magyarországra évente, de csak 1-2 napra. Amikor európai túrát csinálok, akkor legalább 4-5 országot látogatok meg. Ez most a negyedik, holnap megyek Párizsba, utána következik London, Izrael, és úgy megyek haza. Nincs sok időm egy-egy helyre, de igyekszem úgy szervezni, hogy mindig hétvégén legyek Magyarországon, mert szeretek a barátokkal találkozni és a családdal lenni. Ma még van pár további tárgyalásom délután itt Budapesten, aztán megebédelek, majd újabb tárgyalások következnek. A szoftverfejlesztő központunk is itt van Budapesten, úgyhogy a programozóinkkal fogunk vacsorázni.

Mik a további célok?
Ma a legjobb piacunk Japán, ott kilenc hónapja nyitottunk. Szeretnénk további országokban is terjeszkedni a régióban és új üzleti modelleken is dolgozunk. Ezenkívül
már egy éve dolgozunk egy globális recycling honlapon, amire ha belépsz és beírod, hogy hol vagy, megmutatja, hol lehet feldolgozni az adott hulladékot. Minden feldolgozási szisztéma elérhető lesz egy helyen. Ez a világ legnagyobb ilyen jellegű adatbázisa lesz. Mi akarunk lenni a szemét Google-je.

Az interjú készítése óta a két magyarországi program (Chips
Brigád, Csikk Brigád) az együttműködő partnerek döntése
értelmében befejeződött. Új programot nem sikerült indítani, ezért a TerraCycle kivonul Magyarországról.

A cikk az Energiafigyelő magazin 2015/01. számában jelent meg.

Kapcsolódó cikkeink



Megosztom
  • 2
  •  
  •  
  •  
  •  

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?