Levegőből üzemanyag

Megosztom
  • 2
  •  
  •  
  •  
  •  


Izraelben kifejlesztettek egy módszert arra, hogy szénhidrátokból üzemanyagot finomítsanak a természetes források kimerítése nélkül – a technológia szélesebb körű elterjedés azonban még évekbe telhet.

A repülőgépek éghető üzemanyaga különféle formájú és alakú szénhidrátokból áll. A kiindulópont lehet nyers olaj, etanol vagy természetes gáz. A piacon jelenleg fellelhető szénhidrátok mindegyike kimeríti a természetes forrásokat, de egy új izraeli kutatás végtelen üzemanyagforrásokat ígér, melynek hátterében egy vízből és levegőből álló szénhidrát alapanyag áll.

Ez az üzemanyag válhat a légi közlekedési ipar „zöld üzemanyagává” az elkövetkezendő 10-20 évben.

A dolog tudományos alapjai már korábban is ismeretesek voltak, ám a világon először Izraelben tökéletesítették a módszert, amellyel a folyamat piacképessé tehető.

„Nincs ebben semmi ördöngösség” – mondja Prof. Moti Herskowitz a Ben-Gurion Egyetemről, aki Prof. Miron Landauval, Roxana Vidrukkal és egyetemi csapatukkal közösen végezte a kutatást. Az elképzelésüket a Bloomberg Energia Konferencián mutatták be Tel-Avivban 2013 novemberében.

„Noha piacképessé leginkább csak akkor fog válni, mikor magának a hidrogénnek az ára is megfizethető lesz,  ez határozottan olyasmi, ami egy megújuló energia-összetétel része lehet” -, mondja a gyakorlatias Herskowitz.

Gyakorlati megközelítésből elmondható, hogy  az üzemanyag-reaktor konyhakész eszközöket használ.A reakciók viszonylag alacsony és biztonságos, 20-30 báros nyomáson mennek végbe, ecseteli Herskowitz. A megtermelt eredmény egy tiszta folyadék és gáz, amit üzemanyaggá tudnak finomítani a légi közlekedési iparban. A hulladék anyag szénhidrátokkal kevert víz, amit visszaforgatnak a folyamatba.

A titok nyitja a bevont folyamatok sorrendjében és a reakció közben használt katalizátorban – egy alumíniumot és oxigént tartalmazó, vas alapú közvetítőben – rejlik.

Tiszta kémia

„Ennél sajnos nem árulhatok el többet” – mondja az professzor, aki a Beersheva-bázisú egyetem kutatás-fejlesztési alelnöke.

Miközben kereskedelmi okokból labora szellemi munkájának eredményeit védi , megnyugtatásképpen megígéri, hogy terveznek az elkövetkezendőkben; még 2014-ben kiadni egy, a laborban folyó tudományos munkálatokat leíró kiadványt.

Herskowitz víziójában a jövő reaktorai létező és hagyományos erőművek kéményeire épülnek, így a szennyezőanyagként kibocsátott szén-dioxid zöld gáz rögtön szén alapú üzemanyaggá alakítható.

hirdetés

Herskowitz professzor a szakma minden csínjának-bínjának egyszerre a birtokában van: vegyészmérnök professzor, valamint továbbfejlesztett anyagok, ill. katalitikus és többfázisú reaktorok területén is végez kutatásokat.

Hogy milyen utak nyílnak meg egy kémiai projekt megvalósítására az energia szektorban, az javarészt a világ kormányain fog múlni, akik döntenek arról, hogy milyen típusú alternatív üzemanyag fog kerülni a gáztartályokba, magyarázza.

Herskowitz nem gondolja, hogy a nem megújuló energiaforrások mint a természetes gáz is, „zöld” energiaforrások volnának, ahogy azt sem hiszi, hogy a munkaigényes bioüzemanyag-ipar túlzottan biztos lábakon állna a távol-jövőre nézve, tekitve, hogy a bolygón mindinkább szűkösebb a  hely és a föld anyagi forrásai is egyre apadnak.

Olyasféle illúziói sincsenek, hogy a repülőgépek képesek lesznek egyedül szénhidrát üzemanyaggal közlekedni. A napenergiával működő gépek és a hozzá hasonló elgondolások igencsak álomszerűek – „ez a PR cégeknél átmegy, de itt utasszállító és harci repülőgépekről van szó” – mutat rá a professzor a problémára.

Stratégiai partnerek nyomában

Miért Ön, és miért éppen most?

„A válasz rendkívül egyszerű. Olyannyira, hogy már az rámutat: miért nem találkozunk a jelenséggel gyakrabban. Találnunk kellett egy élhető megoldást, és úgy gondoltuk, érdemes lemennünk az alapcikkek szintjére.”

Az úgynevezett merev ágyas reaktorokkal ( egy kész-, ún. off-the-shelf termék) dolgozó laborokban szénre és hidrogénre van szükségünk a szénhidrogének előállításához, magyarázza Herskowitz.

Tekintve, hogy a környezet korlátlan szén-dioxid hozzáférést biztosít – ez egy a bolygónk globális felmelegedéséért felelő üvegházhatású gázok közül -, a korlátozó tényező a képletben a hidrogén.

Önmagukban előfordulva a víz alkotóelemeként mind a szén-dioxid, mind a hidrogén  gyakori előfordulásúak és nem reaktívak. Ha csupán összerakjuk őket, nem történik semmi. Ám az elmúlt 5 évben, elemzi Herskowitz, komoly fejlesztéseket hajtottak hajtottak végre annak érdekében, hogy a vízmolekulát képesek legyenek ipari méretekben ketté (hidrogénre és oxigénre) bontani . A Hydrogenics nevű kanadai vállalat 750 kilogramm hidrogén előállítására képes naponta. A  német Siemens szintén jártas a szakmában. Ezek a vállalatok tökéletes stratégiai partnerek lehetnének Herskowitz üzemanyagához.

Mikor a hidrogén ára végre lemegy, „a találmányunk életképessé válik, per pillanat nem elég olcsó.” – vallja be a professzor.

„A kulcspont a CO2 és a szén reagáltatása; erről szóló tanulmányokat már legalább 20 éve publikálnak. Bőven akad róla irodalom. A mi áttörésünk abban rejlik, hogy magas hozamú szénhidrogéneket és nagyarányú átalakításokat teremtünk. Nem mi vagyunk az elsők, akik ezzel próbálkoznak, de ezidáig mi jeleskedünk benne a leginkább. ”

forrás: alternativenergia.hu

Kapcsolódó cikkeink



Megosztom
  • 2
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?