Plusz egy dimenzió: 3D-s festmények

Megosztom
  • 2
  •  
  •  
  •  
  •  


Innováció a festészetben. Czinege Zsolt festőművész, kilencgyermekes családapa, sikeres vállalkozó és innovátor. Világújdonságot jelentő új technikájáról az Energiafigyelőnek beszélt először.

Mióta festesz?

Már harmincöt éve. Erdélyből származom, 1990-ben jöttem Magyarországra.

Miért döntöttél így?

Nagyon sikeres voltam Erdélyben is. Az egyik rokonom jegykezelő volt a vonatokon, elvitte a képeimet, és bizományban letette a nagyvárosokban, általában egy hónap alatt el is keltek. Naponta egy képet festettem meg, és jól meg is tudtam élni a festészetből.

Czinege Zsolt. Fotó: Energiafigyelő/Takács Zoltán

De volt egy betegségem, amit öt orvos is kezelt, és mindegyik más diagnózist mondott. Gondolván, hogy itt profibbak az orvosi felszerelések, és az orvostudomány magasabb szintű, kijöttem, hogy itt is kivizsgáltassam magam. Amíg tartottak a vizsgálatok, festettem, és elkezdtem a festményeimet saját magam értékesíteni úgy, hogy a tulajdonosoktól engedélyt kérve, éttermek és ABC-k elé, a kerítésre pakoltam ki. Megtanultam, hogy mit szeretnek az emberek, mi az, ami eladható. Emiatt a festészeti talentum párosult a kereskedőivel és a képkeretezéssel, így tudtam radikálisan növekedni.

Mi volt a következő lépés?

Az Úttörő Áruházban nyitottunk egy boltot, és azt tapasztaltam, hogy még jobb, ha üzletem is van.

Ez volt az első galériád?

Igen, ezt követte a második a Pólus Centerben, egyből a legjobb helyen. Az volt az egyik első bevásárlóközpont, ahol sokkal magasabb színvonalon, sokkal igényesebb vevőközönségnek árultunk. Szerették a képeinket, és további boltokat nyitottunk, a válság kezdetéig tizenkettőt országszerte, de Kolozsváron is volt egy üzletünk. Miután többet tudtam eladni, mint megfesteni, felkerestem a régi iskolatársaimat, és velük együtt árultuk a képeinket. Kialakítottam egy művészcsapatot, ahol az én nevem egyfajta márkanévvé vált.

Fotó: Energiafigyelő/Takács Zoltán

Volt egy kínai időszakod is.

Kínában nagyon sok képet adtunk el. Megismertem egy idegenvezetőt, aki hozzánk hozta a csoportokat. Az egyik tagjai egy hónap alatt annyi képet vásároltak, mint amit máskor egy év alatt adtunk el. A kínaiak nagyon értékelik a magyar művészetet, és ahogy kezdenek jobban élni a kisemberek, nagyon sokat vásárolnak. Mi képkereteket vettünk Kínából, mert sokkal olcsóbbak voltak, mint Európában, így kedvezőbb áron is tudtuk kínálni a képeinket. A minőséggel sem volt gond, érkezett olyan, tömör fából készült keret, amivel a kamion beállt az udvarunkra, és a száraz talajba úgy besüppedt, hogy kiállni már nem tudott.

Fotó: Takács Zoltán

Mi történt a válság idején?

2008 óta folyamatosan csökkent a vásárlói kedv, mert egyre kevesebb pénzük lett az embereknek, a magánszemélyeknek és a vállalkozásoknak egyaránt. A festményeknek esztétikai szerepük van, ezért erre költenek legutoljára az emberek, amikor már minden készen van. Ezt tudják a legjobban nélkülözni, így nagyon leapadt a vevőkörünk. De ez világviszonylatban is hasonlóan történt. New Yorkban is kiállítottunk egy komolyabb nemzetközi kiállításon, és ott is azt tapasztaltuk, hogy százötven művészből egy-kettő tudott csak eladni. Be kellett zárni a galériákat, és el kellett kezdenem újragondolni a művészetemet. Amerikában láttam, hogy a leghíresebb művészek üzletté szervezték át a festészetüket, vagyis beszkennelik a képeiket, és két-háromszázszor eladják a kinyomtatott képmásokat, eredeti szignóval és sorszámmal ellátva. Előfordul olyan kép is, amiből ezer darabot adnak el. A műfaj legismertebb képviselője a sokat támadott, és fiatalon elhunyt Thomas Kinkade volt. Nagy reklámkampánnyal, hatalmas mennyiségben tudott képeket eladni. A művészet üzletté vált, de én arra gondoltam, hogy kellene csinálni valami olyan képet, ami másolhatatlan és egyedi. Három évig kísérleteztem különféle technikákkal. Rájöttem, hogy egy speciális gépi eljárással a képeknek tudok adni egy plusz dimenziót. A képet 3D-ben tervezem meg, kifaragom, arra kerül a vászon, amire megfestem a képet.

Tehát az emberi tényező továbbra is fontos?

hirdetés

Még a tervezésnél is fontos, a festés pedig továbbra is megmaradt a hagyományos technikánál. Korábban is volt olyan, hogy a kép egy részét háromdimenzióssá tettem különféle kitöltőanyagokkal, illetve tárgyakat, növényeket építettem be a képbe. Most viszont az egész 3D-s. Ez így együtt egyedivé és másolhatatlanná teszi a képet, ami az eljárással együtt szerzői jogi védelem alatt is áll.

Fotó: Takács Zoltán

Egyedülálló technológia ez?

Világújdonság. Számtalan kiállításon jártam Európában, Amerikában, Kínában, és sehol nem láttam ilyen képeket. Nagykereskedőként is jelen vagyunk például Olaszországban, holland, olasz és angol nagykerekkel versenyezve, de ott sem láttunk ilyent.

Bemutattad már valahol a képeket?

Üzleti titok miatt még sehol nem publikáltam róla, a fejlesztés is teljes titokban zajlott, ti vagytok az elsők a világon, akiknek megmutatom.

Az ember azt gondolná, hogy már nem lehet újat kitalálni a festészetben, adottak a technológiák, lezárultak a nagy korszakok, most már legfeljebb csak ezeket variálják. Bár azok is forradalmi újdonságot jelentettek a maguk idején…

A festészet maga mint művészeti érték eléggé ellaposodott pont amiatt, hogy a művészek szkennelték a képeiket, és potom áron adták el. Az értéket gyűjtők emiatt a régi képek felé fordultak, mert azok egyediek. De most jön egy új korszak, amikor lehet alkotni olyant, ami különleges, de másolhatatlan is egyben. További egyediséget ad a képeknek, hogy egy rejtett világítással megvilágítom őket, aminek változtathatóak a színárnyalatai, emiatt a képek bármilyen jellegű otthonba beilleszthetőek, és egy hangulatvilágítást is képes adni a szobának. Korábban sokan az otthon feelingjéhez vásárolták a képeket, de innentől hozzá lehet igazítani őket.

Mikor lehet a képeket először élőben megtekinteni?

Hamarosan egy kiállítást szervezünk, ott kerülnek bemutatásra először.

Fotó: Energiafigyelő/Takács Zoltán

Hogyan fogod értékesíteni?

Tekintettel a különlegességükre és a sokkal munkaigényesebb előállításra, licit útján szeretném őket értékesíteni. Volt ezzel kapcsolatban egy nagy sikerélményem, amikor egy nemes célra felajánlottam száz olajfestményt, és az első négyre lehetett licitálni. A képek értéke így a tízszeresére növekedett ahhoz képest, mint amennyiért egyébként árultam őket akkoriban. Valami ilyesmit szeretnék most is.

Lehet ez egy hungarikum is akár?

Igen, nagyon szeretem Magyarországot és a nemzetemet, és szeretném ezzel is a jó hírnevét öregbíteni világszerte.

Az interjú az Energiafigyelő magazin 2017/03. számában jelent meg.

Energiafigyelő 20171_Borító 500



Megosztom
  • 2
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?