Árvíz: lehetnénk barátok? (videó)

Az elmúlt évtizedekben kizárólag a negatív és sokszor tragikus következményeivel szembesültünk a dunai és tiszai árhullámoknak. Most viszont úgy tűnik, a jövőben ez megváltozhat! Egyre több az olyan hang, amely szerint lehetséges lenne hasznunkra fordítani nagy folyóink ezen jellegzetességeit. Ráadásul nincs is új a nap alatt…

Meddig tudunk lépést tartani?

Az elmúlt hetek példátlan társadalmi összefogásával sikerült megelőzni, hogy a rekord méretű dunai árvíz tragédiát okozzon. Azonban az árvízi védekezés így is milliárdokat emésztett fel. A nagyságrendet jól mutatja, hogy az összeg a rezsicsökkentés mértékével vetekszik.

Áder János köztársasági elnök szerint is vízválasztóhoz értünk, míg 2006-ban azt mondták az akkori árhullámról, hogy százévente jön ilyen, hét év elteltével újabb, immár rekordszintű árvíz érkezett. Óriási felelőtlenség lenne, ha nem számolnánk azzal, hogy néhány éven belül újabb, akár még a mostani rekordot is megdöntő árvíz érkezhet és arra figyelmeztetett, hogy ez nemcsak súlyos károkat okozhat, de súlyos gazdasági következményekkel is járhat.

A hetivalasz.hu cikke arra mutat rá, hogy nem a védekezésre kellene a hangsúlyt fektetni, hanem a megelőzésre. Nem lehet a gátakat a végtelenségig emelni.

Fel kell adni a régi szabályt, miszerint az elmúlt száz év legmagasabb vízállása fölé egy méterrel kellene vinni a magasságukat. Az 1860-as években készült, zseniális fővárosi védelmi rendszer szintjét is meg kellene ugyanis emelni vagy hetven centivel. A Tiszánál a gátak problematikája már korábban jelentkezett: ott hat hatalmas területet jelöltek ki, melyeket baj esetén elárasztanak.

A víz „lefölözésére” a vízügyi szakemberek szerint a Dunántúlon nincs lehetőség. Az a furcsa helyzet állt hát elő, hogy árvízvédelmi tervvel egy régész-történész állt elő. Takács Károly, a mosonmagyaróvári Hanság Múzeum régésze két éve juttatta el a kormánynak védelmi elképzelését, pontosabban azt, hogyan védték meg ezeket a területeket a középkorban, és lettek a Kárpát-medencébe beömlő folyók az Árpád-házi királyok erejének forrásai. Választ azóta sem kapott, de az Árpád-kori csatornarendszert húsz éve szenvedélyesen kutató régész szerint, nem megszabadulni kellene a víztől, és utána nyögni az aszály miatt, hanem csatornákba, halastavakba vezetni a vizet és hasznosítani.

Takács Károly arra figyelt fel, hogy az egyébként sík Rábaközben számos helyen figyelhetők meg – gyakran cserjékkel és fákkal borított – árkok, csatornák. A középkori határbejárásokról megmaradt dokumentumok alapján pedig több területen azonosítani is tudta az egykor hihetetlenül gazdag hálózat megmaradt elemeit.

Az Árpád-házi királyok idején Magyarország gazdagsága részben az árvizeknek volt köszönhető – állítja Takács Károly. A középkori Magyarországon gazdag csatorna- és halastó hálózat létezett. Az egész Kisalföldet (és az Alföld nagy részét is) 25 méter széles „artériák”, és néhány méter széles árkok hálózata szőtte be. A folyók vizét rengeteg ágba eresztették, és így hasznosították az árhullámokat.

„Mi árvízben gondolkodunk, abban, hogy a víz kárt okoz. Az Árpádok idején viszont a jólét, a gazdagság forrása volt, és nem pusztítóként néztek rá” – fogalmaz a régész. A mostani az árvíz által leginkább fenyegetett Győrújfalutól alig 20-30 kilométerre őseink közel száz halastavat létesítettek és oda vezették be az árhullámokat a földeket behálózó csatornák segítségével.

Széchenyiék szúrták el?

A tiszai ártéri gazdálkodás múltjáról és lehetséges jövőjéről animációs kisfilmet is készített a „SZÖVET”. A videó szemléletesen mutatja be a természettel együttműködő tájhasználat lényegét a reformkor és a török hódoltság előtti korban. Milyen okok vezettek összeomlásához, a Vadvízország kialakulásához, majd bemutatja a folyók gátak közé szorítása következtében előállott helyzetet.

A mai, vízelvezető vízrendszer nem tud alkalmazkodni az időjárás növekvő szélsőségeihez. Költségesen és kockázatosan próbálja kezelni az árvizet és a belvizet, az aszályra, szárazodásra nem tud választ adni. Ha ezen nem változtatunk, a XXI. században az éghajlatváltozás okozta, szaporodó időjárási kilengések egyre nagyobb károkat fognak okozni és gyorsulni fog a Kárpát-medence kiszáradása.

A megoldás a mélyárterek bekapcsolása lenne a folyó életébe újra, az árterek reaktiválása szabályozott vízkivezetéssel. A nagyobb területeken a rendszeres, sekélyvízi elöntésre fenntartható gazdálkodást lehetne alapozni, mely változatosabb tájat eredményezne, segítene a víz megtartásában. Az árvíz újra életet hozhatna ahelyett, hogy rettegünk tőle.

Mindehhez nem csak a vízrendszer, az agrártámogatások megváltoztatására is szükség lenne, de a nagybirtokrendszer uralmát is meg kellene törni, a tájban élő, helyi gazdálkodókat kellene megerősíteni. A Szelídvízország kialakítása a folyók élők jobb életminőségét hozhatná el.