Katicainvázió Salgótarjánban
A harlekinkatica, vagy „rémkatica” egy eredetileg kelet-ázsiai, mérsékelt övi faj 2008-ban jelent meg Magyarországon. Kontrollálatlan terjedése 2002-től kezdve rohamos, és mára az elhibázott biológiai védekezési módszerek iskolapéldája lett
Az egész országban megtalálható rovarfaj egyedei telelőhelyeket keresve csapatostul lepik el a házakat, meleg zugokat keresve a tél közeledtével.
MTI Fotó: Komka Péter
A harlekinkatica, avagy „rémkatica” (Harmonia axyridis) a katicabogarak (Coccinellidae) családjába tartozó ragadozóbogár. Kelet-Ázsiában őshonos, sok színváltozatban fordul elő. A hazánkban gyakori és őshonos hétpettyes katicához (Coccinella septempunctata) és kétpettyes katicához (Adalia bipunctata) hasonlóan főként levéltetvekkel táplálkozik.
Mivel nagyon falánk és hatékony ragadozó, a levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából először az USA-ba, majd több nyugat-európai országba is behurcolták. Rendkívül nagy gondot okoz, hogy az őshonos katicafajokat kiszorítja. Magyarországon 2008 februárjában találták először, s mára igen elterjedt. A kétpettyes katicához hasonlóan a fák lombkoronájában él, ezért erre a fajra különösen nagy veszélyt jelent.
Elterjedésének története
A harlekinkaticát eredetileg a környezetkímélő technológiájú, biológiai növényvédelemben való alkalmazás céljával telepítették be Észak-Amerika, majd később Európa több államába, figyelembe véve az eredeti élőhelyén tapasztalt, rendkívül jó tulajdonságait, kiváló levéltetű-pusztító képességét. Ilyen célú alkalmazása évtizedeken keresztül sikertörténetnek tűnt, és az Amerikába betelepített harlekinek számos esetben eredményesen működtek közre a mezőgazdasági kártevők elleni fellépésben, ezért egyre több helyen telepítették be őket.
A többszöri újratelepítés ellenére az 1980-as évek végéig a harlekin-állományok nem kerültek ki a termesztők kontrollja alól, és csak 1988-ban fedezték fel az első, önfenntartó populációt az Amerikai Egyesült Államokban, ráadásul valószínűleg akkor is inkább véletlen behurcolás tette lehetővé a faj ellenőrizetlen szabadföldi elterjedését. Az első önfenntartó állomány felfedezésétől alig két évtized kellett ahhoz, hogy a harlekinkatica az USA leggyakoribb katicafajává váljék, kiszorítva az őshonos fajokat.
kép: wikipedia
Nyugat-Európában az 1980-as években indult meg a harlekinkatica kísérleti felhasználása, először (1982-ben) Franciaországban, majd később Hollandiában és Belgiumban kezdték terjeszteni, mint az intenzív termesztésű kertészeti kultúrákban alkalmazható, biológiai védekezésben felhasználható ragadozó fajt.
Kontrollálatlan terjedése 2002-től kezdve rohamos, azóta Európa olyan országaiban is meghonosodott, ahol hivatalosan soha nem volt kereskedelmi forgalomban, vagy használatban.
Magyarországon 2008 februárjában észlelte az első (nyárfakéreg alatt áttelelő) példány előfordulását Merkl Ottó entomológus Szigetszentmiklóson, de már abban az évben (főleg az őszi idényben) kereken 50 hazai előfordulását regisztrálták, és azóta is folyamatosan terjed. Mindhárom, Európában elterjedt színváltozata megtalálható hazánkban, de a succinea variáns jóval gyakoribb a másik kettőnél.
A harlekinkatica elterjesztése és korábbi életteréhez képest új élőhelyekre történő betelepítése mára az elhibázott biológiai védekezési módszerek iskolapéldája lett.
MTI, wikipedia