Léghajók új hajnala?

Annak idején nagy meglepetést okozott, hogy a zeppelinek még az 1930-as években is versenyképesek voltak a többi transzatlanti szállítással szemben. A Hindenburg léghajó 1937-es lakehursti katasztrófája aztán egycsapásra véget vetett pályafutásuknak. 

kép: Don Bartletti / Los Angeles Times

A zeppelinek fénykora 1928-ban kezdődött. Ekkor készült el a 236,6 méter hosszú Graf Zeppelin, ami egy évvel később a földet is sikeresen megkerülte 21 nap alatt. A fejlesztésekben a németek jártak elöl, az amerikai és brit léghajók is jellemzően német zeppelinek másolatai voltak.

A léghajók előnyei közé tartozott, hogy lényegesen több utast voltak képesek szállítani, mint a korabeli repülőgépek és olyan utazási körülményeket tudtak nyújtani, mint a luxushajók. Kevésbé fontos előnyük volt az, hogy kisebb volt az energiafelhasználásuk, mint a levegőnél nehezebb repülőgépeké. Ugyanakkor az óriások üzemeltetése bonyolult volt, különösen a személyzetet illetően. Gyakran a fedélzeten tartózkodó személyzet tagjai többen voltak, mint az utasok és a földön nagy csapatra volt szükség a landoláshoz és az induláshoz. Ezen kívül hatalmas hangárokat kellett építeni a légikikötőkben, hogy beférjenek a zeppelinek. (A Hindenburg magasabb volt, mint a New York-i Szabadságszobor a talapzata nélkül, nem beszélve a 245 m-es hosszáról.)

A Hindenburg katasztrófája. kép: wikipedia

Ugyan kísérleteztek a léghajóknak a veszélyes hidrogén helyett héliummal történő feltöltésével is, de ez akkoriban nagyon kis mennyiségben volt hozzáférhető az USA embargó miatt. A Graf Zeppelinnél modernebb Hindenburgot is ilyenre tervezték, de végül hidrogénnel töltötték fel. 1937. május 6-án, mialatt kikötött Lakehurstben egy óceánt átszelő út után, több ezer néző szeme láttára a léghajó farka tüzet kapott és néhány másodperc alatt a Hindenburg elhamvadt. A katasztrófa után röviddel a léghajók eltűntek, sokáig úgy tűnt, hogy végleg.

A dráguló energiaárak időnként azonban újra a technológia felélesztésére ösztönzik a fejlesztőket. A zeppelineket például teherszállításra, különösen igen nagy terhek szegényes infrastruktúrájú területekre juttatására lehetne használni. Az egyik ilyen vállalkozás a Cargolifter terv volt, melyben még a Hindenburgnál is nagyobb hibrid (nem teljesen zeppelin-típusú) léghajókat képzeltek el. 2000 körül az elképzelés valósággá is vált, amikor a CargoLifter AG megépítette a világ legnagyobb bevásárlócsarnokát 60 km-re Berlintől délre. A csarnok hossza 260 m, szélessége 210 m, magassága 107 m volt. 2002 májusában a merész terv kifutott a pénzéből és a vállalkozás csődbe ment.

Zeppelin NT. kép: wikipedia

A 1990-es években az eredeti friedrichshafeni Zeppelin társaság utóda, a Zeppelin Luftschifftechnik GmbH újra nekilátott a léghajóépítésnek. Az első kísérleti léghajó (mely később a Friedrichshafen nevet kapta) 1997 szeptemberében repült először. Bár nagyobb, mint a közönséges hagyományos léghajók, a Neue Technologie (új technika) zeppelinek sokkal kisebbek, mint a óriás elődeik és nem teljesen Zeppelin-rendszerűek a hagyományos értelemben, mivel csak fél-merev felépítésűek. A nagyobb hasznos terhelésen kívül fő előnyük a hagyományos léghajókkal szemben nagyobb sebességük és kiváló kormányozhatóságuk. Időközben a Zeppelin NT léghajót már sorozatban gyártják és gazdaságosan használják kéjutazásokra, kutató repülésekre és hasonlókra.

hirdetés

A legújabb fejlesztés, az amerikai hadsereg járműve, amely egy léghajó és egy repülőgép hibridje. A Pelikán helyből képes felszállni, és bármilyen távoli helyre képes lesz nagy mennyiségű árut és felszerelést szállítani.

kép: aviationweek.com/Aeros

A nyáron bemutatott kémléghajó után újabb nagy teljesítményű zeppelint fejleszt az amerikai hadsereg fejlesztésért felelős részlege, a DARPA – számolt be a  Tech News Daily hírportál. Az elsősorban légi szállításra szánt jármű fejlesztéség egy  kaliforniai startup cég, az Aeros Corp. nevű cég végzi egy második világháborús hangárban, a gép első tesztrepüléseire várhatóan már 2013-ban sor kerül, mivel építése már a végéhez közeledik.

A Pelikán névre keresztelt, 70 méter hosszú jármű tulajdonképpen a léghajó és a repülőgép keresztezésének tekinthető. Energiahatékony működésének köszönhetően a hibrid gép leginkább hosszú távú szállítási feladatokra alkalmas: ha a repülési tesztek sikerrel végződnek, a hamarosan elkészülő gépből egy 66 tonnányi felszerelést szállítani képes, közel 140 méteres nagyobb modellt is akarnak építeni.

kép: Wordwide Aeros

A részben alumíniumból és szénszálas anyagból készült merev vázas, részben héliummal töltött ballonból álló hibrid léghajó dugattyús motorja segítségével képes függőlegesen fel- és leszállni, így a hagyományos katonai szállító repülőgépekkel ellentétben nem igényel közlekedéséhez kifutópályát. A high-tech emelkedésvezérlő rendszerrel szerelt gép a tervek szerint akár Afrikában, Afganisztánban, de egy bevásárlóközpont parkolójában is le tud majd szállni. Fejlesztői szerint ez a képessége azért hasznos, mert a világ legeldugottabb helyeire, akár katasztrófák helyszíneire is el lehet a géppel szállítani bármit – nyilatkozták a fejlesztők az LA Times amerikai napilapnak, amely videót is közöl a jármű építéséről.

Fejlesztői szerint a hibrid léghajó hagyományos társaival eltérően rossz időben is képes lesz a landolásra, és megtöltésének idejére is a földön tud maradni anélkül, hogy kötelekkel kellene rögzíteni. Egyedülálló módon akár teljesen a földre is „ültethető”, így sokkal nagyobb stabilitást érhetnek el.

Ha a kísérleti léghajók beválnak, a zeppelinek néhány éven belül ismét megszokott látvánnyá válhatnak.

forrás: wikipedia.hu, origo.hu, technewsdaily.com, aviationweek.com, latimes.com