Magyar kalandozás Közép-Ázsiában

Az előttünk álló időszakban egyre fontosabbá válik a földgáz szerepe a világ energiaellátásában, amiből fakadóan a földgázexportra képes országok nemzetközi súlya is felértékelődik majd. Az egyik ilyen potenciális, exportképes terület Közép-Ázsia Kaszpi-tenger körüli térsége. Az itt található földgázvagyonra igen sokan bejelentkeztek már, az elmúlt időszakban több magyar delegáció is felkereste a régió országait.

Az elmúlt időszakban több magyar delegáció is utazott Közép-Ázsia posztszovjet államaiban. A térség felvevő piacként, illetve nyersanyag-energiahordozó exportőrként jelentős potenciálokat rejt magában, nem csoda, hogy a hazánk is érdeklődik a térségben rejlő üzleti lehetőségek iránt. Kérdéses persze, hogy a gazdasági nagyhatalmak térségbeli aktivitásuk mellett mekkora szerep juthat a magyar érdekek érvényesülésének , azonban ettől még érdemes számba venni a Közép-Ázsiai posztszovjet térség energiavagyonát, illetve hogy ki milyen pozíciókat épített ki eddig azok elérése érdekében.

Az elmúlt időszakban igen nagy figyelem övezte a közép-ázsiai posztszovjet államokat. Oroszország hagyományosan érdekszférájának tekinti ezen országokat, miközben a jelentős nyersanyagkészletek miatt az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína is igyekszik minél jobb kapcsolatokat kiépíteni a térségben.

Azerbajdzsánnak, Türkmenisztánnak, Kazahsztánnak és Üzbegisztánnak az összesített kőolajkészlete a világ bizonyított kőolajkészletének kb. 3,5%-át adja, a négy ország közül egyedül Kazahsztán rendelkezik nemzetközi szintéren is jelentős kőolajvagyonnal. A térségre nem is elsősorban kőolajexportőrként, hanem egy másik szénhidrogén, a földgáz miatt irányul igen nagy figyelem.

Az energiapiaci szakértők többsége ugyanis azt várja, hogy az előttünk álló időszakban jelentősen felértékelődik a földgáz szerepe a világ energiaellátásában, ami első sorban a földgáz kiváló felhasználási tulajdonságainak tudható be. A fosszilis energiahordozók között a földgáz a legtisztább, CO2-kibocsátása jelentősen elmarad a szén- és kőolaj felhasználásából eredő kibocsátástól, kiváló égési tulajdonságokkal rendelkezik, magas hatásfok mellett lehet belőle villamos energiát előállítani, ami mellett a termelés szabályozhatósága meghaladja az egyéb technológiára épülő erőművek szabályozhatóságát. A földgáztüzelésű erőműveknek meghatározó szerepet szánnak az ingadozó megújuló alapú energiatermelés kiegyenlítésére. Ugyancsak világszerte folynak programok a földgáz alapú közlekedés (CNG, LNG) elősegítésére.

A földrajzi viszonylatban a kőolajnál elszórtabban elhelyezkedő globális földgázkészlet közel 7%-található meg a vizsgált négy országban. Összehasonlításképpen a BP 2011-es adati alapján az Északi-Amerikai térség a globális földgázvagyon 5,3%-ával rendelkezik, de Afrika földgázvagyona is mindössze 1 százalékponttal rendelkezik nagyobb hányaddal a globális földgázkészletből.

A négy posztszovjet állam körül Türkmenisztán rendelkezik messze a legnagyobb készlettel, a másik három ország 1,3-1,8 milliárd köbméteres jelenlegi bizonyított készletszintjéhez képest a türkén gázvagyont 8 milliárd köbméterre teszik.

A térségben még további kutatások folynak szénhidrogének után, tehát a fent látott készletszintek még könnyen növekedhetnek, de a 2010-es kitermelési szintek mellett az akkori készletek Üzbegisztán tekintetében 26 évig, Kazahsztán esetében 55 évig, Azerbajdzsánnál 84 évig, míg Türkmenisztánnál 188 évig elegendők. A térség legnagyobb termelője Üzbegisztán, azonban itt a fogyasztás is viszonylag magas, így a készlet adatok ismeretében az ország hosszú távú exportlehetőségei korlátozottak. A legnagyobb kiviteli mennyiséget Türkmenisztán produkálja jelenlege, és a fent már vázolt adottságoknak köszönhetően a türkmén kivitel további növekedésére lehet számítani. Szintén komoly exportlehetőségek mutatkoznak Azerbajdzsán és Kazahsztán esetében is.

Azerbajdzsán kivételével a vizsgált országok főként Oroszországba exportáltak az elmúlt évben, míg az azeriek legfontosabb vásárlója Törökország volt. Az oroszokkal évek óta tárgyaló Kína forrásdiverzifikálási szándékát jól jelzi, hogy az ázsiai ország saját költségén már ki is épített egy vezetéket Türkmenisztán irányába, amin keresztül az elmúlt évben is milliárd köbméteres tételben áramlott türkmén gáz Kínába. A négy ország 2010-es összesített exportja 50 milliárd köbméter körül alakult az elmúlt években.

Az Európai Unió már most jelentős földgázimportra szorul, és a várakozások szerint külső kitettsége a jövőben nőni fog. Ennek elsődleges oka, hogy az európai hagyományos gázmezők kimerülőben vannak, miközben hosszú távon a földgázfogyasztás emelkedését várják a szakértők, főként az erőművi szegmensben prognosztizált keresletnövekedésből eredően. Az EU földgázimportjának meghatározó részét jelenleg három ország biztosítja: Norvégia, Oroszország és Algéria, illetve a cseppfolyós földgázszállítmányok útján az elmúlt pár évben Katar is komoly gázkereskedelmi pozíciókat épített ki magának. A szűkös beszállítói kör miatt az Unió tagországainak tárgyaló pozíciója meglehetősen gyenge , ezért az Európai Bizottság is célul tűzte egy ún. déli gázfolyosó kiépítését, aminek célja, hogy közvetlen kapcsolatot létesítsen a Kaszpi-tenger környéki gázforrások és az Európai Unió között. A EU sokáig a Nabucco gázvezetéktervet preferálta, azonban az elmúlt egy-két év leforgása alatt a projekt kilátásai nagymértékben gyengültek, így az Európai Bizottság már az alternatív, európai kezdeményezésű vezetékprojekteket is hasonlóan kezeli.

Az európai projektek többsége – Törökországon keresztül – Azerbajdzsánt célozza, ahol 2017-18-tól kb. évi 10 milliárd köbméter exportmennyiséget ajánlott fel a helyi vezetés az Európai piaci számára. További forrásokat biztosíthatna az európai piac számára az ún. Transz-Kaszpi vezeték megépítése, amelynek megépítése szintén nagyon régóta húzódik, elsősorban az azeri és türkmén határviták következtében. A tengeri vezeték megépítésének gondolatát az EU is támogatja, de egyelőre még nem lehet tisztán látni, hogy mikor, milyen feltételek mellett épülhet majd meg az európai fogyasztók számára türkmén és kazah forrásokat elérhetővé tevő vezeték megépítése. A térségben folyó ilyen irányú törekvéseket egyébként igen rossz szemmel nézi Moszkva, és az orosz vezetés mindent elkövet annak érdekében, hogy megőrizze jelenlegi szerepét és súlyát Európa gázellátásában.

forrás: portfolio.hu