Szeretjük a rezsicsökkentést, aggódunk az energiabiztonság miatt

A magánbefektetők jelenléte a közműszolgáltatásban igencsak megosztja a magyar választókat. Az energiainfo.hu megbízásából, a Bell Research által készített reprezentatív kutatás szerint, a Fidesz támogatóinak több, mint fele ellenzi a jelenlétüket, míg az MSZP szavazótáborának mindössze 25 százaléka van ezen a véleményen. “Ugyanakkor az energiaipar privatizációjának megítélése szakmai körökben sem egységes

A lakosság körében végzett kutatásunk során kiderült, hogy a magántőke jelenlétét a közműszolgáltatásban legkevésbé a Jobbik szavazói ellenzik, mindössze 14 százalékuk támogatja a magántulajdont ebben a szektorban. A Fidesz támogatóinak 19, míg a baloldali pártok szavazóinak 27 százaléka támogatja egyértelműen a befektetők jelenlétét. Ezzel együtt, az energiaszolgáltatásban az állami szerepvállalás erősödését általánosságban a megkérdezettek valamivel több, mint fele támogatja, a Fidesz támogatói között ennél magasabb 74 százalékos ennek a támogatottsága, a baloldalon viszont csak 40. „Ennek alapvetően ellentmond, hogy a versenyt egyébként kifejezetten jónak tartják a háztartási fogyasztók, 46 százalékuk nyilatkozott így, és mindössze 20 százalékuk volt azon a véleményen, hogy a piacnyitás káros. A pártpreferencia szerinti eltérés ennél a kérdésnél is megfigyelhető, a Fidesz támogatóinak 43 százaléka tartja hasznosnak, míg a baloldali pártok szavazóinak 65 százaléka ítélte hasznosnak” – mondja Drucker György vezető elemzőnk. További érdekesség, hogy míg a versenyt a lakosság jelentős része támogatná, azt már nem, hogy a gáz, vagy a villamos energia ára a benzin és a gázolaj árához hasonlóan piaci alapú legyen. “A válaszadók elsöprő többsége határozott nemmel válaszolt erre a kérdésre, miközben egy percel korábban még támogatta a piaci versenyt a szolgáltatók között” – mondta Hlavay Richárd az energiainfo.hu főszerkesztője.

A rezsicsökkentéssel kapcsolatban, cseppet sem meglepő módon a háztartási fogyasztók 59 százaléka úgy vélte, hogy az állam akkor is kikényszerítheti az alacsonyabb árakat, ha ez a szolgáltatóknak hosszabb távon veszteséget okoz. Ebben a kérdésben nem látszik jelentős különbség pártpreferenciák szerint, a Fidesz szavazóinak 70, a baloldal támogatóinak 55 százaléka gondolkodik így. A kérdés társadalmi támogatottsága azonban nem ennyire egyértelmű, ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy vajon akkor is helyeslik-e a “rezsicsökkentést”, ha a szolgáltatók e miatt beruházásokat kénytelenek elhalasztani. Ez esetben általánosságban már “csak” 49 százalék a helyeslők aránya, viszont 40 százaléknyian egyértelműen ellene vannak. Ezek a számok világosan mutatják, hogy az embereket alapvetően a saját pénztárcájuk érdekli, amikor ilyen kérdésekben állást kell foglalniuk. Érdemes jelezni, hogy a Jobbik és a Fidesz-KDNP szavazói körében ezzel a beruházásokra vonatkozó kitétellel együtt is, egyformán 67 százalék a támogatottsága a “rezsicsökkentésnek”, baloldali pártok szavazói között azonban így már 54 százalékos többségbe kerülnek az ellenzők.

1. Szolgáltatásokkal való elégedettség

A villamosenergia-szolgáltatás megbízhatóságát a kérdezettek 71 százaléka teljesen megbízhatónak tartja, és mindössze 4 százalék volt az, aki közepesnél rosszabb osztályzatot adott. A gázszolgáltatás esetében „csak” 47 százalék az, aki teljes mértékben elégedett, igaz, a kérdezettek 20 százaléka nem is használ gázt, de hogy ha a gázhasználókra vetítjük, akkor is csak 58 százalék a maradéktalanul elégedettek aránya, és 8 százalék az elégedetlenek száma, tehát a gázszolgáltatással kevésbé elégedettek az emberek mint az áramszolgáltatással. Akik mindkét szolgáltatót értékelték, azoknak egy jelentős része (63 százalék) azonosan értékelte a két szolgáltatót. Az eltérést legfőképpen az okozza, hogy a villamosenergia-szolgáltatással teljes mértékben elégedettek 31 százaléka gyengébb osztályzatot adott a földgáz-szolgáltatásra, míg ugyanez az arány fordítva csak 11 százalék.

A lakosság elsősorban azért elégedetlenebb a gázellátással, mert az a városi legenda, miszerint „vizezik a gázt” azaz a gáz minősége nem megfelelő, még mindig mélyen ül a gondolkodásunkban – hangoztatták az energiainfo.hu sajtóklubján résztvevő energetikai szakértők és ágazati szereplők. Kiemelték, hogy a lakosság még mindig teljesen természetesnek veszik az energiaellátást. „Magától értetődőnek vesszük, hogy ha felkapcsoljuk a kapcsolót, akkor kigyullad a villany. A lakossági elégedettség a felmérés számaiból is világosan látható, hogy nagyon magas, ami annak köszönhető, hogy a magyar ellátásbiztonság kiváló” – mondta Hornai Gábor a CEZ Magyarország ügyvezetője.

A fogyasztók tudatosságának javításában is lenne hova fejlődnünk, a kérdezettek 38 százaléka vizsgálja meg minden esetben az energiaszolgáltatásról szóló számlát abból a szempontból, hogy milyen elemek szerepelnek rajta, 21 százalék viszont soha nem nézi meg. Korosztályonként is komoly eltérések vannak, az idősebbek fele minden alkalommal megnézi, míg a fiataloknál ugyanez au arány csak 31 százalék, sőt a fiataloknak a 33 százaléka soha nem nézi meg, míg az idősebb korosztálynak mindössze 15 százaléka ilyen. Érdekes módon a számla megvizsgálásának a tekintetében nem találtunk jelentős különbséget iskolai végzettség szerinti bontásban, tehát úgy tűnik, hogy a felsőfokú végzettségűek sem vizsgálják részletesebben a számlát. Várakozásunknak megfelelően a kisebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban vizsgálják inkább a számla részleteit, a 100.000 Ft alatti bevétellel rendelkező háztartásokban minden esetben megnézi a kérdezettek 45 százaléka, ugyanez a 200.000 Ft feletti jövedelemmel rendelkező háztartásokban csak 35 százalék.

2. Jövőbeli várakozások: előtérben az energiabiztonság

Amennyiben a magyar lakosság jövőbe mutató várakozásaival szeretnénk foglalkozni, először érdemes megvizsgálni, melyek azok a problémák, amelyekkel a lakosság jelenleg küzd, illetve melyek azok a területek, ahol problémákat látnak az emberek energiaszolgáltatással kapcsolatban. A lakossági válaszadók körében felvetődött legjelentősebb probléma az energiafüggőség, illetve ezen belül az ország gázfüggősége. Ezen belül az utóbbi évek komoly politikai témája volt a Nabucco illetve a Déli Áramlat hosszabbítása, és annak eldöntése, hogy Magyarországnak tulajdonképpen melyik is lenne az igazán megfelelő, hogy a gázfüggőségét jelentős mértékben csökkentse.

A kérdezetteknek egy 10-es skálán kellett értékelniük, hogy az energiabiztonság szempontjából az importfüggőség, elsősorban a földgázimport függőség nagysága mekkora problémát jelenthet az országnak, ahol a 10-es volt a „teljes mértékben problematikus”, az 1-es pedig az „egyáltalán nem problematikus”. A kapott válaszok egyértelműen tükrözik a magyar lakosság félelmeit. A kérdezettek közel negyede (23 százalék), a legerősebb, 10-es értéket választotta, tehát jelentős azok száma, akik szerint ez nagy probléma. De ha csak azt vizsgáljuk, hogy összességében ki az, aki 5-ös értéknél nagyobbat adott, tehát valamilyen mértékben problematikusnak látja a kérdést, az pedig már a kérdezettek kétharmadánál is több (68 százalék). Leginkább a fiatalok tartják ezt problematikusnak, ahogy haladunk az idősebb korosztály felé, úgy egyre kevésbé értékelik a függőséget komoly problémának. Érdekes, hogy pártpreferencia szerint is eltérnek a vélemények, a kormány- és a baloldali ellenzéki pártok között nincsen komoly különbség, viszont a Jobbik szimpatizánsai sokkal inkább problémásnak gondolják ezt a kérdést, mint a magyar átlag, vagy akár a Fidesz-KDNP, akár a baloldali pártok támogatói.

A függőség megoldására a lakosság jelentős része, 59 százalék teljes mellszélességgel támogatja a Paksi Atomerőmű bővítését, 36 százalék megújuló energiaforrásokba fektetne.

Privatizáció pro és kontra

Az ágazat szakértőinek körében végzett felmérésünk tovább árnyalja a képet. A válaszadók – akiket foglalkozási kötődésük miatt nevezhetünk az ágazat szakértőinek – nem rendelkeznek egységes véleménnyel az energiapiac privatizációjáról és annak hatásairól. A kérdőívben magán a privatizáció folyamatán kívül a privatizáció hatására létrejött piaci struktúrát és a privatizációval járó változásokhoz kötődő előzetes várakozásokat is értékelniük kellett a megkérdezetteknek.

Az ágazat privatizációjának értékelésénél három véleménytömb rajzolódik az adatok alapján. A legnagyobb csoport az elégedetleneké, akik 43 százaléknyi részt foglalnak el a teljes mintából. A magukat elégedetlennek mondók negyede, tehát a teljes minta minden tízedik válaszadója teljes mértékben elégedetlen a lezajlott folyamattal (11,2 százalék). A második legnagyobb egységes válaszadói csoport a semlegesekhez tartozik (29,6 százalék). Ők részben elégedettek, részben elégedetlenek a végbement privatizációval. A fennmaradó bő 25 százalék, tehát minden negyedik válaszadó állította, hogy elégedett. Ez azt jelenti, hogy közel kétszer annyi az elégedetlen, mint az elégedett megkérdezett.

Érdekes, hogy a 2009-es felmérés óta némileg megváltozott mind a három csoport részaránya. Az elmúlt három évben emelkedett az elégedettek aránya 20 százalékról 26 százalékra. Az elégedetlenek aránya stagnált. A részben elégedettek, részben elégedetlenek aránya csökkent 5 százalékponttal csökkent. A három éves időszak tendenciája alapján a –még így is kisebbségben lévő – elégedettek aránya nő a semlegeseké pedig csökken.

Magántőke, piaci verseny, állami beavatkozás

A kérdőív privatizációval foglalkozó első részével szorosan összefüggő témát vizsgált a kérdőív következő része. A legfontosabb különbség, hogy itt már nem a privatizációra, mint folyamatra, hanem a piacosodott energiaszektor működésének értékelésére került a fókusz. Az érintett témák a magántőke szerepe, a piaci verseny hatásai és esetleges veszélye, az állami védőernyő szükségessége és a piac működésének megítélése.

Az első kérdés a közműszolgáltatások, tehát a víz- és csatornaszolgáltatás, a villamosenergia- és gázszolgáltatás területén megvalósuló piaci verseny megítélésével foglalkozott. Az előző kérdéscsoportok megoszlásaihoz képest már egy jókora eltolódást láthatunk, hiszen a versenyt hasznosnak látók aránya meghaladja az összes válaszadó kétharmadát. A versenyt teljes mértékben pártolók aránya 26 százalék, a versenyt inkább hasznosnak tartók aránya 43 százalék volt. Az ellenkező póluson mindössze a minta 18 százaléka található, tehát szűk négyszeres többségben vannak a versenyt pozitívan ítélők. A középső, „se nem tartom hasznosnak, se nem károsnak” címkéjű választ jelölők 13 százalékot tesznek ki. A piaci verseny hasznossága körül látható az a fajta konszenzus, amelyet hiányolhattunk az előző kérdések alkalmával, ugyanakkor a következő kérdések bemutatásakor a verseny magvalósulása ügyében már kevésbé lesz egységes a megkérdezettek véleménye.

A részletesebb kép eléréséhez megvizsgáltuk, hogy az energiaipar mely területén látják indokoltnak a megkérdezettek a tisztán piaci működést. Ezt a kérdést természetesen csak azoktól kérdeztük meg, akik az előző kérdésnél a piaci működést pártolták. Így 159 válaszadó háromnegyede a kereskedelem a területén indokolhatónak tartja a versenyt. Kevesebben, 61 százaléknyi részarányú csoport látja ezt a termelés esetén elfogadhatónak. Az elosztás és a szállítás esetén már kevesebben, mint a megkérdezettek fele. Mindössze 25 százaléknyian az elosztás és 22 százaléknyian a szállítás esetében. 6 százalék azok aránya akik egyik kiemelt esetben sem tartják indokolhatónak a versenyt. Az adatok alapján látható, hogy a kereskedelem esetén mindenképp és alacsonyabb mértékben ugyan, de a termelés esetén is szívesen látnának piaci versenyen alapuló szerkezetet az előző kérdésnél már piac pártinak mutatkozó válaszadók.

Az Unió nélkül nem lenne liberalizáció

A kormányzati szerepre térve először az energiapiac kormányzati szervek általi támogatottságát vizsgáltuk meg. Egész pontosan a kérdés a következőképpen hangzott: „Ön szerint, amennyiben nem volna uniós kötelezettség, megnyíltak volna az energiapiacok Magyarországon a verseny számára?”. A kérdésre válaszolni nem tudók magas aránya (16 százalék) jelzi, hogy ezt még a témában jártas válaszadóknak sem könnyű eldönteni. Azok között, akik mégis válaszoltak nagyobb arányban találtuk a kérdésre nemmel válaszolókat. 62 százalék szerinte tehát nem nyílt volna meg az energiapiac a szabad verseny számára. A válaszadók 38 százaléka áll értelemszerűen a másik oldalon, tehát szerintük megnyílt volna az energiapiac az Európai Uniós kényszer nélkül is.

Végül az állami beavatkozás egyik legfontosabb eszközével kapcsolatban vizsgáltuk a válaszadók véleményét: az állami védőernyőről kérdeztünk. Az első kérdés a védőernyővel kapcsolatban az volt, hogy indokoltnak tartják-e bármilyen fogyasztói körben az állami védőernyő fenntartását. A válaszadók bő háromnegyed szerint fenn kell tartani bizonyos fogyasztói körökben az állami védőernyőt, míg a maradék szűk negyed szerint erre semelyik csoport esetében nincs szükség. A kérdés felvételre került a 2009-es évben is, azóta egy 3 százalékpontos eltolódás látható a védőernyő ellenében válaszoló csoport felé. A védőernyő támogatói között megkérdeztük, hogy mely fogyasztói csoportok esetében látják indokoltnak a piacnyitást követően is az állami beavatkozás lehetőségét.

Rezsicsökkentés

Mindkét szektor kapcsán elmondható, hogy minden tizedik válaszadó szerint semmilyen negatív hatás nem fog realizálódni a kormányzati döntés kapcsán. Az árampiac és a gázpiac adatai nagyon hasonlóak. 67 százalék állítja az áram- és 63 százalék a gázpiac esetében, hogy megállnak az infrastrukturális beruházások. A szakmai válaszadók több mint fele, 57 százaléka szerint elbocsátásokhoz vezet a rezsicsökkentés.

A hálózatok színvonalának folyamatos romlását is többen prognosztizálják az árampiacnál (61 százalék), mint a gázpiacnál (55 százalék). Hasonló a helyzet az egyetemes szolgáltatók által kezdeményezett elbocsátásokkal, amelyeknek lehetőségét szintén többen valószínűsítik az áram- (57 százalék), mint a gázpiac esetében (52 százalék). Végül az egyes egyetemes szolgáltatók kivonulását az energetika mindkét részpiacán 39 százalékában tartják valószínűnek.

forrás és teljes cikk: energiainfo.hu