Esztergom bámulatos reneszánsz vízgépe

Megosztom
  •  
  •  
  •  
  •  


A középkor derekán, Mátyás király idejében, az esztergomi várban csapból folyt a víz. De hogyan is volt ez lehetséges akkor, amikor még semmiféle erőgép nem létezett? Hát nem volt épp egyszerű…

Esztergom büszke várának egyik sebezhető pontja volt, hogy éltető karsztforrása falain kívül fakadt. Vizét a középkorban vödrökben, csöbrökben emberek hordták fel a várhegy meredek oldalán. 1470 táján azonban egy bámulatos és rejtélyes vízi gépezetet hajtattak meg a bőséggel feltörő forrás vizével, amely gépezet aztán ugyanezen forrás vizét a 60 m magasan épült várba juttatta.

A kincset érő víz és gép védelmére külön tornyot és bástyát emeltek. A csoda-szerkezet 1543-tól 140 évig a várat birtokló törököket szolgálta, mígnem az 1683. évi ostrom alkalmával elpusztult. Rajz, műszaki leírás nem maradt fenn róla, leginkább Evlia Cselebi, a török világutazó laikus leírásából ismerjük. Át is adom neki a szót:

Evlia Cselebi“Az esztergomi bámulatos vízhajtó gép. Lenn a nagy külváros nyugoti részének végén, a Kis kapun belül egy vizi gépezet van. Deszkazsindelylyel fedett kupolás épület van felette. A kupola deszkából van, hogy felnyitható legyen. A deszkakupolán azonban egy kéménylyuk van. A tudós mester ezzel a nyílással valóban nagy szolgálatot tett. E nyíláson a világító napnak fénye beverődvén, a gépház belsejét egészen megvilágítja. Egyenesen e nyílás alatt a Dunából jövő egészséges víz számára kerek vízmedence van. Ebben a medencében különféle hengerkerekek vannak, melyeknek minden eszközük, úgy a kerék is vastag tölgy-, cser- és égerfából van és egészen a Dunában állnak. Eme hengerkerekeknél magasabban, egy tölgyfából készült, kocsikerék nagyságú hengerkerék van, amelynek kereke körös-körül a szélén lyukas és így a vizet beeresztő ötven darab kis láda van rajta; ez a hengerkerék azonban nincs a vízben úgy, mint az alsó hengerkerekek. Az említett világosság bebocsátó nyílás alatt a hengerkeréknek tengelye emberi kar vastagságú vastengely. Lenn a Dunában lévő fahengereknek kerekei és kötelei emberi ágyék vastagságú vaskerekek és kötelek. Némelyik kerék emberi kar vastagságú s teve nyaka módjára girbe-görbe, mesterséges kerék. A kovácsmester eme bámulatos kerekeknél annyi ügyességet fejtett ki, hogy az elképzelhetetlen. E vaskerekek szélein ágyúgolyó formájú, negyven-ötven darab kerek vasgolyó van; ezen eszközök- és kerekekkel a különféle hengereket a víz erővel mozgásba hozza és a keréken lévő golyók a Dunába csapódván a Duna vizét erővel a vascsövekbe hajtják és míg a kerekek forognak ezen golyók folyton egymást követik. A Duna vize ily módon fenn a belső várban lévő csorgókút víztartójába ömlik; az összes vízcsövek vas muskéta-puska alakú, csatornás csövek s a meredek sziklák között egyenesen fölfelé álló, néhány csekély értékű vascsőből állanak. Ezen vasból való vizi utak, amelyek szökőkút gyanánt egyenesen felfelé menve három minaret magasságúak és a háromszáz rőf magasságban lévő csorgókút, bámulatot keltenek. Az említett belső vár sziklájának egészen az alján, a vizi malmokat és kerekeket magában foglaló gépházban, egy sziklából hétfejű sárkányként meleg forrás vize bugyog ki s elfolyván, húsz rőfnyire alább a Dunába ömlik.

E gépházban a kerekek kezelésére csakis egy ember van kirendelve. Miután a megszemlélést elvégeztük a molnár apónak néhány ákcset adván így szóltam: “Öregem! engedd meg, hogy a kerekek-  hengereknek mozgását és megállását is megtekinthessük.” “Fiúk! – mondá ő, ezeknek a kerekeknek a mennydörgő zakatolását és zúgását ti ki nem bírjátok és a szökőkutaknak az égig való felszökkenését megnézni nem lesz bártorságtok.” Én válaszoltam: “Lelkem, apó! Mi világutazó és értelmes emberek vagyunk. Vajha! ezt is megláthatnánk.” – Erre mondá: “Tehát ne féljetek fiuk; egy kissé hátrább!”; s először a tetőn az említett kéménynyílás födelét felnyitván a gépházat kinyitotta és a meleg forrásnak a Dunába folyó útját elzárván a gépházban lévő magas keréknek vizet befogadó kis ládái vizzel teltek meg, a mire a hengerkerekek azonnal forogni kezdtek. Nagy Isten! olyan zörgés keletkezett, mintha az utolsó ítéletnek hirdetője volna. Némely kerekek jobbra, némelyek balra forogtak s valamennyi kerék, egyik a másikba kapcsolódván, óra módjára mind forogni kezdett. Az öreg molnár apó pedig egyszerre csak azt mondja: “Ne féljetek, ne féljetek fiúk!” s egy vízvezetéki vascső formájú csövet erősen forgatott s mihelyt megcsavarta, a várba vezető vízcsatornából a víz emberi nyak vastagságban a kéménynyíláson át egyenesen az ég felé kimenvén, három Szulejmánie mináretnél magasabbra emelkedett s zúgva, dörögve úgy ment ki, hogy midőn legmagasabb pontját elérte, szivárványt játszva szökőkútszerűen leesett s a Duna folyóba ömlött. Félóráig voltunk a szemléletébe csodálkozással elmerülve. Isten látja, a molnár apó is igen kiváló ember s hála Istennek! áldásával tisztelt meg. Maga a nagyvezír, Köprüli-záde Fázil Ahmed pasa is megnézte e dolgokat s a tiszteletre méltó öreg molnárnak ötven aranyat ajándékozott és tíz ákcse fizetésemelést rendelt el neki.”

Hogyan is működhetett ez a csodálatos masina? Pontosan nem tudjuk, csupán képzelhetjük, összevetve más, korabeli forrásokkal a fenti leírást. Az egyértelmű, hogy a gép meghajtásához szükséges forgó mozgást egy malomkerék biztosította, melyet a forrásvíz hajtott. A leírás alapján a Dunába csapódó, és annak vizét vascsövekbe hajtó golyókban felismerhető Leonardo láncos vízpumpája:

Leonardo láncos vízpumpaÁmde ez a gép a lassú vízkerékkel meghajtva aligha lett volna képes akkora nyomás előállítására, amely emberi nyak vastagságú vízoszlopot a szulejmáni minaret magasságának háromszorosára lövelljen, ez hát valószínűleg csak a gépe első fokozata lehetett, ami “kerek medencébe” hajtotta fel a “Dunából jövő egészséges vizet”. Itt működött még valami rejtélyes szerkezet, valami csodálatos szivattyú, amely a vízkerék lassú mozgásából a fenti emelőmagasságú és hozamú vízoszlopot létre tudta hozni, de vajon milyen lehetett ez?

A rejtély megoldását egy másik forrás, Georgius Wernher nyújtja:

hirdetés

“Itt, a hegy lábánál, amelyre nagyszerű várat építettek, ott, ahol a Dunával érintkezik, toronnyal körülvett melegforrás fakad, amelybe a meredek lejtőn a várból a forrásig nyúló fal védelmében lehet lejutni. Ebből a forrásból olyan bőséggel tör fel a víz, hogy hajdan gabonaőrlő malmot hajtott, most pedig tympanumhoz hasonló [similem tympano] vízemelő gépet hajt, amellyel a vizet a Dunából föld alatti vezetéken az említett toronyba merítik majd a várba átömlesztik.”

Bár e beszámoló igencsak kurta, ámde egy értékes kulcsszót nyújt nekünk: tympanum, vagyis dob. Ez valószínűleg egyfajta nyomástartó edény lehetett, amelybe vizet pumpálva a benne lévő levegőt összesűrítették. Ilyen gázpárnás kiegyenlítő tartályokat ma is használunk a központi fűtéseknél:

gázpárnás nyomástartóAz alapvető különbség az, hogy molnár apónk a gumit aligha ismerte, így nyomástartó edényét nem tudhatta membránnal ellátni. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a gázpárna lassan de biztosan a vízbe oldódott, és amikor a hidraulikus dob színültig telt vízzel, többé már nem lehetett benne nyomást felépíteni. Ekkor a vizet apókánknak le kellett eresztenie, hogy dobja levegővel megteljék, újra nyomás alá helyezhesse, és masináját megállíthassa. Pontosan ez a művelet lehetett a Cselebit annyira elkápráztató szökőkút. És mivel a víz magasra szökött, vélhetjük, hogy ezen nyomástartó edény is magasan, a gépháznál jóval magasabban volt elhelyezve.

Csináltam nektek egy gyönyörű rajzot az egészről:

Esztergom Mátyás király vízgépe

De mindez persze csupán fikció, hogy a kerekek pontosan hogyan voltak elrendezve, és hogy dugattyús pumpát használtak-e avagy kovácsfújtatóhoz hasonlatosat, netán a vízcsőbe 1,27 m magasról beejtett golyók longitudinális hullámai hajtották föl, ahogy Dr. Kolumbán György gondolja, vagy vízütést, ahogy Szepesi Zoltán felételezi, azt nem tudjuk.

Véleményem szerint nem túl valószínű, hogy a középkori Magyarországon, ami azért nem volt a tudomány és a technika bölcsője, a molnármester olyan elven működő gépet épített volna, aminőt sem azelőtt, sem azóta senki más. Minden esetre 2003-ban volt egy konferencia a témában, ahol négy különféle géptípust mutattak be, amelyek mind működőképesek, megvalósíthatóak, és az ismert leírásoknak megfelelő felépítésűek voltak.

Dönteni közöttük lehetetlen, a rejtély rejtély marad – hacsak valamely új, Cselebi leírásánál is részletesebb forrásanyag fel nem bukkan.

forrás: ritkanlathatotortenelem.blog.hu



Megosztom
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?