Földrengés “nyomtatta” a torinói leplet?

Egy Kr. u. 33-ban Jeruzsálemet megrázó földrengés állhat a Jézus halotti leplének tartott torinói leplen lévő lenyomat kialakulásában – véli egy olasz kutatócsoport.

A Torinói Műszaki Egyetem kutatócsoportja Alberto Carpinteri vezetésével mechanikai és kémia kísérletei nyomán állt elő azzal a feltételezéssel, hogy a Jeruzsálem jelenlegi óvárosának területén pusztított, Richter-skála szerinti 8,2 erősségű földrengés okozta neutronsugárzás idézte elő a leplen a jellegzetes lenyomatot, és ez vezette félre a kutatókat 1988-ban, amikor szénizotópos kormeghatározással 1260 körülire tették a lepel származásának időpontját. Tanulmányukat a Meccanica szakfolyóiratban tették közzé.

A torinói leplet nagy érdeklődés övezi azóta, hogy 1898-ban Secondo Pia torinói ügyvéd, amatőr fotográfus elkészítette róla az első fotókat. Azóta próbálták a szakemberek kideríteni, hogy valóban Názáreti Jézus halotti leple-e, mely korból származik, hogyan keletkezhetett a férfi testhez hasonló lenyomat rajta.

Az 1988-ban elvégzett szénizotópos kormeghatározás nyomán svájci, brit és amerikai kutatók egymástól függetlenül arra az eredményre jutottak, hogy a lepel a középkorból, feltehetően az 1260 és 1390 közötti időszakból származik.

A 4,36 méter hosszú és 1,1 méter széles lenvásznon egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi testének lenyomata látható, akit láthatóan megkínoztak: erre utalnak a fején, a kezén és a lábfején található sérülések, valamint egy szúrt seb a szív tájékán.

Más vizsgálatok szerint a lepel jóval idősebb lehet és a szénizotópos kormeghatározás hibás, mondván, a neutronsugárzás és annak kölcsönhatása más atomokkal új szénizotópokat hoz létre.

Ennek a neutronsugárzásnak az eredetére eddig senki nem talált magyarázatot. Carpinteri kutatócsoportja szerint a neutron-kibocsátásnak a forrásai azok a lökéshullámok, amelyek a földrengésekkor a földkéregben felgyülemlett energia felszabadulásakor keletkeznek.

Feltételezésüket az úgynevezett piezonukleáris effektus kutatása nyomán kapott eredményeikre alapozták. (Ezt úgy szimulálták, hogy nagyon törékeny kőzetet zúztak össze.) Ebben a folyamatban gammakibocsátás nélkül keletkeznek neutronok.

A szakemberek szerint a Kr.u. 33-ban – nagyjából abban az időben, amikor Jézus élt – pusztított, Richter-skála szerint 8,2 erősségű földrengés elég erős lehetett, hogy a neutron-kibocsátás kölcsönhatásba lépjen a nitrogénatommal, elindítva olyan kémiai reakciót, amely a jellegzetes képet alkotta. Másrészt ez a kölcsönhatás okozhatta azt is, hogy a lenszálakon a 14-es szénizotóp emelkedett szintjét találták az 1988-as vizsgálatokon.

Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.

És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;

És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.

És kijövén a sírokból a Jézus föltámadása után, bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.

Máté Ev. 27. 50-53

A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.

És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.

Máté Ev. 28. 1-2

“Lehetségesnek hisszük azt, hogy a földrengések által fellépő neutronsugárzás idézhette elő a kép kialakulását a lepel lenrostjain és ez okozhatta a rossz szénizotópos meghatározást is” – idézte Carpinteri közleményét a ScienceDaily tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

MTI – energiaoldal.hu