Múlt és jövő csodálatos harmóniája

Harmath Mihály a legnemesebb hazai kályhás hagyományokat elevenítette fel, gyönyörű cserépkályháit a Műcsarnokban is megcsodálhatták már a látogatók. Kis törökbálinti műhelyében valóságos műremekek készülnek. Ma már sorozatgyártásban is elérhetők ezek a különleges kályhacsempék, sőt, egy technológiai újítás révén a belőlük készült berendezések az okosotthonok – aktív – díszei is lehetnek.

Az egyik legismertebb kályhás iparművész vagy Magyarországon, aki csempéket és kályhákat is tervez

A kollégák közül mennyiségben, időben, energia-ráfordításban a legtöbbet dolgozom ebben a témában, de a legismertebben nem vagyok biztos.

Hogyan kerültél tűzközelbe?

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elődjén, a Magyar Iparművészeti Főiskolán végeztem 1989-ben, de már előtte is a cserépkályha-témával foglalkoztam, úgyhogy tulajdonképpen 1984 óta.

Eleve erre a pályára készültél?

Nem, festőművész akartam lenni, de már a művészeti középiskolában a kerámia felé terelődött a pályám. A festőművész szakok gyorsan beteltek, úgyhogy választanom kellett. A családban megvolt a fazekas-keramikus, cserépkályhaépítő hagyomány, így ez döntötte el, hogy a kerámiát választom.

A Thuróczyakkal rokoni kapcsolatban vagy?

Igen, de nem közvetlenül, hanem a nagymamám testvérének ágán. Egy kis, Nógrád megyei faluban éltünk mi is, ők is, az egész rokonság, felmenők, oldalági rokonok, egy iparos család. Kovácstól kerékkészítőn, péken, fazekason, cserépkályháson, az úri szabóig volt minden egy ezervalahányszáz fős járásközponti településen, Szirákon.

Szirákon van egy kastély is

Igen, ott is Thuróczy cserépkályha van.

Mikor volt a szakma fénykora, ez egy monarchia-korabeli történet?

Az 1860-as években már Szirákon bejegyzett, cserépkályhacsempe gyártó- és építő iparos volt Thuróczy Sámuel és a testvére, Mihály. Erdély, és a Felvidék területén is nagyon sok uradalomban, kastélyban megtalálhatóak a kályháik. A Teleki-Degenfeld családnak volt Szirákon egy központja és onnan a kapcsolatokon keresztül eljutott azokra a területekre, ahol a családnak voltak kastélyai.

A Millenniumi Világkiállításon 1896-ban ők is kiállítók voltak, a Zsolnayakkal és hasonló nagy gyárakkal együtt. Az akkori iparügyi minisztertől elismerő oklevelet is kaptak a Thuróczy testvérek a hazai kerámia-cserépkályha dizájn és építés színvonalának emeléséért. A húszas-harmincas évekig tudtam nyomon követni az aktív csempegyártást, utána a háború, illetve a szocializmus ideje tönkre tette a kis családi manufaktúrát.

Te viszed tovább ezt a „brandet” és szellemi örökséget?

Igen, mert 1970-ben, amikor az utolsó kályhásmester Thuróczy Jenő meghalt, ezzel megszakadt az egyenesági folytatás. Bő tíz évre rá vettem fel én a fonalat.

Az alkalmazott művészet érdekes dolgokat eredményezett a szocializmusban. Például nem tudom mennyire általános, de nekem olyan képem volt a cserépkályháról, hogy az egy nagy, ronda, barna kocka

Ez ennek a kornak egy nagyon erősen beégett emléke, ami a mai napig hat. Ha a századfordulótól a kilencszázas évek közepéig terjedő időszakban megnézzük a cserépkályhákat, kézműves, vagy sorozatgyártású, de gyönyörű, az adott kor építészetéhez tökéletesen illeszkedő formavilágú, a környezetével harmonizáló munkák készültek. Persze gyakran harmóniában volt a környezetével az a nagyon ronda is, de az már a belsőépítészet (hiányának) problémája, hogy ott ugyanígy történt egy leépülés, mint a kályháknál.

Most van egy reneszánsza a cserépkályhának? Amennyire ismerem a munkáidat, meg tudják adni vizuálisan az alapját egy lakásnak, otthonnak. Több mint fűtési eszköz…

Abszolút így van, legalábbis az igényesebb vásárlói rétegnél. Részemről elsődlegesen a stílus és a formavilág-keresése hangsúlyos, hogy abból az általad is említett korszakból ki tudjunk végre törni.

Merítesz azokból a formákból, amit még a Thuróczyék használtak?

A régi elemeket, amiket gyártottak és hagyatékként megmaradt felújítottam, és akár klasszikus környezetben, korhű formában újragyártva, vagy pedig egy új dizájnban, de a klasszikus elemeket felhasználva alkalmazom. A kilencszázas években szecessziós, historikus, vagy Art Deco, Bauhaus stílusban, de a lakberendezéssel együtt stílusa volt a cserépkályháknak is. Az egyik legfőbb célom, hogy amennyire lehet, a mostani lakberendezési forma- és stílusvilágba illeszkedően szintén stílusegységet lehessen létrehozni. Az igaz, hogy most egy eklektikus korszakot élünk, tehát nagyon sokfajta stílus fut egymás mellett külön-külön és ennek a keveredése is.

… egy eklektikus korszakot élünk…

De igyekszem – a lakberendezőkkel, belsőépítészekkel is együtt dolgozva – megtalálni azokat a pontokat, amivel az eklektikának is ki tud alakulni a harmóniája.

A kályháidat látva az Art Deco-Bauhaus vonal áll hozzád a legközelebb?

Ebbe a vonalba valahogy belekeveredtem. Nem direkt stílusválasztás volt, de mindig törekedtem a letisztultságra, másrészről a formának tükröznie kell a technológiát, illetve funkciót is.

A dekorativitásra, formajátékra való törekvés is mindig nagyon erős volt bennem, szeretek játszani a tervezésben, formaalakításban is.

… szeretek játszani a tervezésben, formaalakításban is…

Ez pedig, valahogy összecsúsztatv a dekoratív funkcionalizmust, egyfajta Art Deco stílusú, letisztult dekorativitást eredményezett.

A tavaly századik évét ünneplő Bauhaus egy kicsit magyar is. Moholy-Nagy László mellett több magyar is bábáskodott a születésénél és azért ez a huszadik századnak egy máig ható irányzata.

Nekem azon túl, hogy sok magyar vonatkozása volt ennek a kornak, az a része tetszett és tetszik nagyon, hogy letisztult. Letisztította a sallangoktól a funkciókat, a formákat, ami alapján újra lehet építkezni és gazdagabb, játékosabb dolgot lehet létre hozni. Már nem önmagáért van a dekorativitás, hanem tényleg összekapcsolódik egy tiszta, racionális elemeket is alapul vevő funkcionalizmussal. Természetesen ez hatott a mai kor kicsit minimalistának tekinthető építészeti-belsőépítészeti formavilágára is. Ez a letisztult környezet, amiben mint épületkerámia a kályha is benne van, keretet tud adni arra, hogy egyfajta eklekticizmussal lehessen kezelni a belső bútorokat. Egy letisztult környezet mindig többet elbír a személyességgel való felöltöztetésben azok által, akik lakják azt a lakást, mint egy olyan, aminek már eleve nagyon meghatározott formavilága, stílusa van.

Ha valaki megkeres téged, hogy szeretne egy kályhát, akkor mi történik?

Egy technikai felmérés, hogy az adott tér adottságait figyelembe tudjuk venni. A másik része, hogy milyen stílusú lesz maga az épület, a belső tér. Hogyan lesz berendezve, burkolatok, színvilág, anyagok. Hol helyezkedik el az étkezőrész, nappali, a TV, hol vannak a járatok, ahol a térben mozogni lehet.

Ezek alapján alakítok ki olyan formákat, amiket ötletként fölvetek és addig csiszoljuk, amíg minden szempontnak megfelel, és színvilágában, formavilágában is illeszkedik a környezetéhez.

Mivel saját magad is készítesz csempéket, ilyen módon teljesen egyedi lehet egy ilyen kályha. Kézzel, egyesével készülnek az elemei?

Így van, mint iparművész, a kézműves technikával az elmúlt években kikísérleteztem olyan lehetőségeket, amik elsősorban ilyen szabad formázási technikával működnek. Soha nem arra törekedtem, hogy ipart hozzak létre. Mennyiség helyett mindig az új formákat keresem. Ez a kis műhely, műterem, tulajdonképpen most is ezt a stúdiótevékenységet takarja.

Ami pedig annyira kézműves, azt mintázott plasztikaként készítem el, vagy ha kézzel festett dolog, azokat a porcelánfestő kollégákkal közösen készítjük.

Előfordul, hogy mégis ötvözöd az egyedit a sorozatgyártással?

A saját mennyiségi korlátait az ember pár év után be tudja látni, de hála Istennek Magyarországon vannak nagyon jó cserépkályhacsempe-gyártó cégek. A legnagyobbal, a Szadai Cserépkályhagyárral sikerült fuzionálnunk, a saját terveimet és a saját klasszikus csempe-formavilágot közösen igyekszünk a gyártási folyamatba beilleszteni. A gyár tökéletes minőségben, határidőkkel és korrekt módon tudja legyártani, és így végül mégis egyedi kályha kerül a megrendelő otthonába, mert egyedileg lett tervezve.

Arra törekszünk, hogy hazai gyártású, tervezésű, stílusában is új és egyedi dolgot vigyünk piacra. Igazodni a trendekhez, de nem feltétlen a nyugati formákat másolni.

Van olyan forma, vagy megoldás, ami kifejezetten hozzád köthető?

Remélem, hogy felismerik azt amit csinálok. A cserépkályha csempék és a kályhák formavilága ma a belsőépítészet-építészet, lakberendezés jelenétől évtizedekkel el van csúszva, én ezt szeretném újra összehangolni.

Most nagyon nagy divat lett az aktív- és passzív ház, meg hasonlók. Ezekhez a rendszerekhez mennyire illeszthető be aktívan, vagy hatékonyan egy cserépkályha?

Több kolléga, aki a passzívház szerelmese és a környezettudatosság nagyon fontos a számára, a saját passzívházában csak cserépkályhával fűt. Esztétikailag is a lakás dísze és minden területet kifűt, de ilyenkor nem elsősorban a fűtés miatt kerül be a lakásba, inkább a kulturális, illetve lelki területre gyakorolt hatása miatt.

Sok építész kolléga, aki passzívházakkal foglalkozik, mondta, hogy nem kell, hogy bekerüljön, de a megrendelők mégis igénylik, mert egy olyan plusz emocionális hatása van, ami a technikai szükségleteken túlmutat. Összehozza a családot, vagy a feszült munka után segít relaxálni. Ezért túl fog élni mindenféle high-techet, mert ez az igény az emberből magából jön.

…Nem csak test van, hanem lélek is…

Nem csak test van, hanem lélek is, ezt a belsőépítészetnek is figyelembe kell venni.

A bútordivat rendszeresen változik, egy iparművész kályha átívelhet ezeken a hullámokon?

A törekvés ez, én a magam részéről alapvető szempontként tekintem, hogy amennyire lehet a kályha észrevehető és központi legyen. Legyen karaktere, de olyan formavilággal rendelkezzen, ami mellett bármilyen más, tíz-húsz év múlva bekövetkezendő stílus- vagy színvilág változást elbírjon.

Nem úgy, mint amikor az ember megvesz egy ruhát, és egy év múlva már egy másik stílus kiüti. Itt évtizedekre kell tervezni.

Nálatok nincs tervezett elavulás sem vizuális, sem technológiai szinten?

Az antik kályhák, amik az 1700-as években, vagy még korábban készültek, ha megfelelő állapotban vannak, vagy restaurálhatók, akkor ma is fűtőeszközök lehetnek – akár egy barokk cserépkályha is.

Az új technológiák valamilyen szinten meg tudnak jelenni ezeknél a berendezéseknél?

Van törekvés, ami ebbe az irányba mutat. Jó egy évvel ezelőtt kezdtünk el egy új projektet, éppen az említett szadai gyárral. Mivel ma nagy az igény a teljesen (helyi) kibocsájtás nélküli kályhákra, létre hoztunk az Infrakeram termékvonalat, részben szintén az én csempéimet felhasználva. A kivitelük lehet teljesen egyedi, vagy alapulhat sorozatgyártott elemeken is, a megrendelő igényeinek megfelelően. Itt már nincs szükség tűztérre, a fűtés ugyanis teljesen elektromos.

Ilyen módon már kémény sem szükséges, bár vannak hibrid modellek, ahol az elektromos fűtés mellett hagyományos tűztér is beépítésre kerül, így egyben egy biztonsági tartalékfűtést is jelenthet.

Megspórolható a begyújtással, tisztítással járó kellemetlenség?

Teljes mértékben! Viszont a kályha vizuálisan mégis a lakás dísze lehet. De még egy előnye van, hogy a vezérlés is teljes mértékben automatizálható, a mai okosrendszerekhez egy az egyben illeszthető. Ez esetben akár a mobileszközünkről is vezérelhető.

Adhat ez egy új esélyt az antik kályhacsempék számára is?

Érdekes kérdés. Igen, a technológia alkalmas rá, hogy régi, akár évszázados kályhacsempékkel „öltöztessük fel”, így ezek az értékek eredeti funkciójukat is be tudják tölteni úgy, hogy közben nincsenek kitéve nagy hőmérséklet-különbségeknek. Ezzel múlt és jövő csodálatos harmóniában találkozhat és élhet együtt a nappalinkban.

Takács Zoltán