Összefogtak a magyar bányászat feltámasztásáért

„Legalább 200 évre való kőszénnel rendelkezünk”. A bányászat negatív megítélését szeretné megváltoztatni, és az érdekképviseletet megerősíteni a rokon diszciplínákat újra összefogó Földtudományi Civil Szervezetek Közössége (FöCiK). Az idei elnökséget betöltő Magyarhoni Földtani Társulat vezetője rádiónkban elmondta, a közhiedelemmel ellentétben Magyarország nyersanyag-ellátottsága jó, a kőszénvagyon például legalább 200 évre elegendő. Baksa Csaba kiemelte, a befektetők elmaradásának inkább geopolitikai okai vannak.

A földtani tudományok korábban egy diszciplínát alkottak, azonban az elmúlt 100 évben a bányászat, a földtan, a barlangászat, a földrajz és a további rokon területek elszakadtak egymástól. A Magyarhoni Földtani Társulat fejében fogant meg nemrég a gondolat, hogy egy laza, közös civil szervezetben integrálja újra a területeket. Az érdekképviseletet és a tudományos munkát segítő szervezet megalakulásának közvetlen kiváltó oka a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) végleges felszámolása volt. A Rádió Orient műsorában Baksa Csaba elmondta, az erejét vesztett ernyőszervezet helyébe lépett a Földtudományi Civil Szervezetek Közössége (FöCiK).

A laza közösség nem tervez külön székházzal, tagdíjjal és költségvetéssel, az elnökség évente cserélődik a 9 tagszervezet között. Az idei évben az ötletgazda, a Magyar Földtani Társulat tölti be a pozíciót. A társulat elnöke elmondta, éves munkatervet készítettek, amelyben a fókusz a rendezvényekre és az új kapcsolatok kiépítésére helyeződött. „Augusztusban 12. alkalommal rendeztük meg a HUNGEO eseményt, amelyre a világ minden tájáról érkeztek résztvevők. Novemberben pedig Földtudományos Forgatagot szerveztünk, amelyen a kapcsolódó szakmák bemutatása mellett a közel kétezer érdeklődő a nemzeti parkokat és ásványokat ismerhette meg.”

A Magyarhoni Földtani Társulat elnöke rámutatott, az elmúlt évtizedekben kialakult egy paradigma, amely szerint a földtani kutatás és a bányászat megbontja a természet látható egységét, tehát elítélendő és káros dolog. A FöCiK egyik fő célkitűzése a szemléletformálás. „Egy kezünkön meg lehet számolni azokat az anyagokat, amelyek nem bányákból származnak. Az emberi társadalom, a civilizáció nem létezne a földtudományok nélkül” – a vendég hozzátette, a közhiedelemmel ellentétben Magyarország nyersanyag ellátottsága nem rossz. Az ipari ásványok és a színesfémércek egyaránt jelentős mennyiségben vannak jelen, legalább 200 évre való kőszénnel rendelkezünk. „Nagyhatalom vagyunk a zeolitos tufák terén, továbbá világviszonylatban számon tartják a recski rézércet.”

Az ország jó nyersanyag ellátottságával ellentétben kevés befektető érkezik hazánkba. Baksa Csaba rámutatott, a bányászati termékek kérdéséből egy idő után mindenhol politikai probléma válik. „Geopolitikai kérdés a nyersanyagokkal való sáfárkodás” – az elnök hozzátette, amennyiben 1-2 éves távlatban olcsóbb az import, mint a hazai előállítás, a politikusok előszeretettel állítják le a termelést. Kiemelte, a magyar bányajáradék nem magasabb az uniósnál. A hazai termelés háttérbe szorításának magyarázata, hogy a magyar gazdaságpolitika nem tekinti prioritásnak a bányászatot. Hozzátette, az uniós paradigmaváltás hatására kezdődött el a hazai ágazat felkarolása, illetve a vájárképzés újraindítása. Kiemelte, míg mérnökökből viszonylag jól állunk, addig a fizikai állományban óriási veszteségek vannak.

A FöCiK egyik problémája a vertikális kapcsolati rendszer hiánya a kormányzat felé. Baksa Csaba elmondta, felvették a kapcsolatot a döntéshozókkal, folyamatosan dolgoznak az együttműködés előremozdításán. Emellett a földtani jellegű oktatás szereplőivel is élénk párbeszédet kezdtek, több egyetemmel kötöttek együttműködési megállapodást. Hozzátette, a középiskolák felé versenyekkel nyitnak, továbbá erősítik a kapcsolatot a földrajztanárokkal.

OPH