Szén-dioxid allergiás lett a föld.

Évmilliókkal ezelőtt a Föld éghajlata nem reagált olyan érzékenyen a légköri szén-dioxid szintjének változására, mint napjainkban, az idők folyamán azonban bolygónk “allergizálódott” – derül ki azokból az amerikai paleoklimatológiai kutatásokból, amelyek eredményeit a Nature csütörtöki számában tették közzé.

Az eddigi feltételezések szerint bolygónk éghajlata szorosan összefüggött a CO2 légköri koncentrációjával: a jégkorszakokban alacsony volt a szén-dioxid szintje, míg a melegebb periódusokban magas – olvasható a PhysOrg (http://phys.org) tudományos hírportálon, valamint a DiscoveryNews (http://news.discovery.com) hírei között.

kép: freedigitalphotos.com

A Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem kutatói Ana Christina Ravelo és Jonathan LaRiviere vezetésével a késő miocén kor, a 12 millió és 5 millió évvel ezelőtti periódus éghajlatát rekonstruálták csendes-óceáni üledékanalízissel. A mélyfuratok révén nyert mintákban a tudósok planktonok, azaz mikroszkopikus tengeri élőlények fosszíliáit vizsgáltak, amelyek megkövesedett maradványai régmúlt idők időjárása utaló nyomokat tartalmaznak.

Mint kiderült, a késő miocén korban, amikor az átlagos hőmérséklet magasabb volt, mint napjainkban, az északi félteke pedig gyakorlatilag hó- és jégmentes volt, a légköri szén-dioxid koncentrációja alacsony szinten maradt.

hirdetés

“Valamilyen más mechanizmus melegítette bolygónk éghajlatát” – hangsúlyozta Jonathan LaRiviere, aki szerint az óceáni áramlatok játszhattak nagyobb mértékben közre a klíma alakításában.

A késő miocén korban a Csendes-óceán vize igen meleg volt, és a termoklin, az a réteg, amelyben a víz hőmérséklete hirtelen csökken, lényegesen mélyebben helyezkedett el, mint napjainkban, valamint mások voltak az óceáni áramlatok is.

Az ötmillió évvel ezelőtt beköszöntött pliocén kor kezdetére viszont megváltoztak az áramlatok, és a kontinensek is nagyjából a mai helyzetüket foglalták el. Ezzel egybeesett az átlaghőmérséklet hirtelen leesése, a termoklin sekélyebb vizekbe való felemelkedése, valamint az északi félteke egy részének eljegesedése.

“Ezek a kutatások azt mutatják, hogy milyen szerepet játszottak az óceáni áramlatok bolygónk éghajlatában, segítenek megérteni, hogy hogyan formálódtak a klimatikus rendszerek” – összegezte Ana Christina Ravelo.

forrás: MTI

Kapcsolódó cikkek
Tengervízből üzemanyag – ez lehet a jövő

Az EU finanszírozta SOLAR-JET kutatási projekt keretében a világon először állítottak elő napenergiával vízből és szén-dioxidból sugárhajtómű-tüzelőanyagot. Az amerikai haditengerészet Elolvasom

Tönkreteszi az ételeket a növekvő szén-dioxid szint?

Ahogy a szén-dioxid szintje világszerte növekszik, a termések úgy veszítenek létfontosságú tápanyag-értékükből - figyelmeztet egy új, élelmiszer-vizsgálati jelentés, amelyről a Elolvasom

A kondenzcsíkkal csak a baj van

A repülők elterelésével védeni lehetne az éghajlatot, ha olyan útvonalon közlekednének, ahol nem hagynak maguk után kondenzcsíkot. Brit meteorológusok szerint Elolvasom

Nobel-díjas magyarban hisz Izland

Mi a jövő energiaforrása? Nap-, szélenergia, vagy netán a tengerek mozgása szolgáltatja az „erőt”, amely életünk megannyi területének, a többi Elolvasom

Vélemény, hozzászólás?