Új lakások régi gáztározókból
Amikor 1986-ban kialudt az utolsó gázlámpa fénye is a bécsi utcákon, a Gaswerk Simmering, mely közel egy évszázadig működött, leállt. Az impozáns teleszkópos gáztározókat azonban nem bontották el, hanem lakásokat alakítottak ki bennük.
Négy hatalmas henger alakú tartály és egy kisebb üzemi épület maradt fenn a telepből, mely annak idején 1896 és 1899 között épült fel, egy Schimming nevű bécsi építész pályadíjnyertes terve alapján, Franz Kapaun mérnök vezetése mellett. A gázmű nagyságára és ennek következtében történeti jelentőségére is jellemző adat, hogy az 1900-as évek elején 2000 embert foglalkoztatott és 90.000 m³ köbméteres térfogatával Európa legnagyobb ilyen jellegű létesítménye volt.
A leállítást követően a telephez vezető iparvágányt felszedték, a kazáncsarnokot, a víztornyot és a többi üzemi épületet elbontották.
A tartályok, melyekből csúcsfogyasztás idején óránként 3000 köbméter, szénből előállított városi gáz került a városi világítás gázvezetékeibe hosszú évekig céltalanul meredeztek az égnek.
Változatlanul hangsúlyos városképi elemet jelentettek, s miután a Bécs városát megkerülő autópálya Südost-Tangente néven ismert nagyon forgalmas szakasza éppen a gázmű leállítását követően készült el és a közelükben halad, immár több embernek akadt meg a szeme impozáns látványukon. A bécsiek felfedezték az egykor igénytelen ipari épületnek minősített telep maradványaiban az architektonikus szépséget is, hiszen a vegyes kő- és tégla architektúra nemcsak a tömegkompozícióval, de a részletekben is gondos kiképzésével látványos hangsúlyt adott a környéknek. Megnőtt az egykor jelentős telep iránt a nosztalgia is.
Végül a négy tartálynak és a fennmaradt üzemi épületnek új rendeltetést kerestek és találtak. Ezzel a városképileg jelentős maradványt megmentették.
A létesítményt Gasometernek keresztelték el, mert úgymond a tartályok kontúrja hasonlít a régi gázmérőkhöz. 2001. év végén az együttest átadták új rendeltetésének. Ameter megmentése és átépítése – a régi formájában és az új tartalmával – megítélésem szerint európai jelentőségű kultúrtett volt, ezen felül az eredmény összességében egy új építészeti mestermű.
A Gasometer négy tartályépületében ma 600 lakás, számtalan iroda, bank és üzlet, vendéglő és egyéb szolgáltatóegység, 2 autóparkoló-pincegarázs kapott helyet.
Mind a négy régi tartályépületet ma hatalmas, üvegezett kupola fedi, amivel megőrizték régi kontúrjukat is. A kupolákon átbocsátott fény jó megvilágításával barátságossá varázsolja az egész együttest.
A lakások – és néhány intézmény helyiségei – a hengertestek külső palástjához igazodva gyűrűsen helyezkednek el az egykori gáztartályok falazatán belül, az alsó szintek teljesen beépültek. A teljes hasznos beépítés 220 ezer m2, ennek mintegy ötöde üzlet és köztér.
A bécsi Gasometer négy egységét négy külön építész tervezte, az együttes mégis egységes képet nyújt, nemcsak kívülről, de belül is. Éppen ezért a Gasometer építészet és belsőépítészet egységének ritka szép példája.
A Gasometer négy egységének homlokzat-palástjai minden elemükkel a régi felépítésben mutatkoznak: a téglából és kőből rakott falak, az ablakok, a párkányok és keretek. Olyan hasznosítást találtak, mely különbözősége ellenére is legalább egyenlő rangú a régivel. És azon felül, hogy egy emléket és egy városképi elemet megmentettek Bécsnek ebből a régi üzemekkel és raktárakkal jellemzett külvárosából, egyúttal sikerült egy minden tekintetben vonzó új városnegyed alapjait lerakni.
forrás: recyclart.org, mult-kor.hu