Az elfelejtett római szuperbeton
Kutatók vizsgálják, mi lehet az évszázadok során feledésbe merült titka a rómaiak által használt szupertartós betonnak.
A beton ma az egyike a világon legelterjedtebb mesterséges építőanyagoknak. Noha már a rómaiak is használták, újkori története alig kétszáz évre tekint vissza.
A római Colosseum. kép: pepitaofelia/indaoto.hu
A jelenleg ismert beton azonban nem azonos az ókori változatával, és sajnos nagyon a jelentős a szén-dioxid-lábnyoma. A közelmúltban feltárt nyomok azt mutatják, hogy a rómaiak egy környezetbarát keveréket használtak 2000 évvel ezelőtt.
A Berkeley Lab tudósainak vezetésével kutatók csoportja egy olyan, 2000 éves földközi-tengeri hullámtörőt vizsgál, ami sokkal környezetbarátabb módon készült a jelenlegi betonnál és jóval tartósabbnak is bizonyult. A rómaiak vulkanikus hamut kevertek össze mésszel és ezt öntötték fa formákba. Amikor a keverék a tengervízzel érintkezett, forró kémiai reakció indult be, de a jelenlegi technológia 1450 °C-os hője helyett „csak” 900 °C-on.
A szuperbeton titka egy alumíniumban gazdag, pozzolán nevű anyag, ami a vulkanikus hamuban található meg, de emellett Szaúd-Arábia hegyeiben is nagy mennyigében fellelhető.
Ennek használatával jelentősen csökkenthető a beton megkötésekor keletkező hő mennyisége. Segítségével a világon jelenleg használt cement 40%-át lehetne kiváltani és ezzel drasztikusan csökkenteni az építőipar szén-dioxid-kibocsátását. Ráadásul az így készített beton erős és rendkívül tartós.
A Pozzuoli-öböl, ahol Baiae kikötője található