Házat PET-palackból!
Bemutattunk már, hogy egész történelme van a sörösüvegből épített házaknak, sőt, létezett olyan sörösüveg, amit eleve téglának terveztek. Megcsodálhattuk a kárpátalján pezsgősüvegből épített palotát is, ezúttal pedig a PET-palackok vannak soron.
A pillepalack hatalmas áldás és átok egyszerre a harmadik világban. Számos helyen jártam már, ahol a kiürült kólásüvegnek komoly értéke volt. Hiszen ideális edény. Könnyű, szinte törhetetlen, kiválóan záródik. Volt, hogy ezzel fizettem ki, hogy fotózhattam egy faluban (kicsit szégyelltem), és volt, ahol még pénzt is kínáltak érte (nem kértem). Afrika szegényebb vidékein jelentős másodlagos kereskedelme van, az üres palackoknak külön soruk van piacon. Ez a kép például az etiópiai Hararban készült.
De persze átok is a PET-palack. Mert a nem annyira mélyszegény területeken egyszerűen nem lehet vele mit csinálni. Szelektív szemétgyűjtésről, recyclingról a legtöbb helyen még nem is hallottak, az infrastruktúrája sem épült ki. Van olyan hely, ahol néhány család jól megél abból, hogy nagykereskedőknek adja el a palackokat, akik aztán továbbadják Kínába, de nekik konkrétan a szeméttelepeken kell élniük, ami nem éppen felemelő. Az üres palackok nagy részét pedig egyszerűen veri a szél, és mivel nem lebomló anyagból vannak, jó sokáig, hosszan vergődnek itt-ott.
Így van ez Bolíviában is, Dél-Amerika legszegényebb országában. Annyi jólét már van, hogy mindenütt lehessen kapni üdítőt, de annyi még nincs, hogy a pillepalackokat szépen újrahasznosítsák. És itt él Ingrid Vaca Diez, akiről az Aljazeera készített riportfilmet. A hölgy igazi Sant Cruz-i úrilány. Az ország leggazdagabb városának leggazdagabb környékén nőtt föl, közgazdász-jogász végzettséget szerzett, és az apukája által építtetett iskolába járt jótékonykodni. Ott viszont szegény gyerekek tanultak, így Indrid szembesült azzal, hogy nem mindenki villanegyedben lakik, sőt, a gyerekek nagy része kartonpapíról, bádogból és egyéb, építésre látszólag alkalmatlan dolgokból összerótt házakban laktak.
És a történet innen népmesei fordulatot vett. Amikor is hazatért az iskolából – mesélte Ingrid -, a férje megjegyezte, annyi üres palack van már itthon, hogy ebből akár házat is lehetne építeni. És erre Ingrid, tényleg, miért ne? És így indult meg a projekt, amihez már némi alapítványi támogatás is járult. Így már tíz ház el is készült. Nézzük hogyan.
A palackokat megtöltik sárral.
Falat raknak belőle.
Úgy tűnik, nem csak műanyagot használnak.
Jöhetnek az ajtók, ablakok, egyebek.
Aztán már csak ki kell festeni, csinosítani.
És jöhet a házavató.
A házak persze nem a mi – vagy éppen Ingrid – normái szerint számítanak jó helynek. Nincs bennük rendes vizesblokk, például. De kétségtelenül sokkalta jobbak, mint amilyenekben ezek a családok eddig éltek. És az első fecskéi a környezettudatosságnak arrafelé.
forrás: fotelkalandor.blog.hu