Mi a probléma a napelemekre kivetett új termékdíjjal?

Kicsit hasonló a helyzet, mint a Paks2 beruházással kapcsolatban, mert nem a fő kérdés körül forog a közbeszéd egyelőre. Paksnál nehéz vitatkozni azzal (bár nem biztos, hogy baj lenne ha az odamondogatások helyett komoly nyílt szakmai vita folyhatna róla), hogy a tervezett nukleáris beruházás a kieső kapacitások pótlására szükséges, ugyanakkor a beruházás időzítése komoly károkat fog okozni a megújulóknak. A termékdíjjal sem az elvvel van baj, hanem a mértékével.

A MANAP közleménye szerint  az Európai Unió 2012/19/EU (WEEE) direktívája kötelezi a tagországokat arra, hogy gondoskodjanak a napelemek élettartama végén a megfelelő kezelésükről/újrahasznosításukról (más elektronikai hulladékokhoz hasonlóan). Európában sok helyen a gyártókra/nagykereskedőkre van ez a feladat “hárítva”, akik a feladattal nonprofit szervezeteket bíznak meg (pl. PV Cycle) költségtérítés fejében. Ezek a költségek a most meghatározott magyar termékdíj töredékét teszik csak ki. A termékdíjért itthon cserébe központi (állami) hulladékbegyűjtést/ártalmatlanítást kapunk.

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Vajon hogyan sikerült ilyen brutális mértéket meghatározni?

A sajtóból egyelőre a kéne/nem kéne vitáról értesülhetünk, a miért és mennyi kérdésről még nagyon kevés szó esett. Az iparágban ugyanakkor sokan osztják azt a véleményt, hogy mivel a napelemek vámtarifa száma – ami már az EU-ban egységes – egyszerűen ugyanazzal a két számmal kezdődik (85), mint a szórakoztató elektronikai cikkeké, az alcsoportok figyelmen kívül hagyásával “besorolódtak” a szórakoztató elektronikai cikkek termékdíj tételébe. Ez lássuk be eléggé valószínű, tekintve, hogy minden információ azt mutatja, hogy a szakmai szervezetekkel nem történt előzetes egyeztetés, illetve nagy volt a sietség, mert már tavaly februárban ár kellett volna ültetni a fenti EU-s direktívát a magyar jogrendbe. Így fordulhat könnyen elő, hogy az ólomsavas akkumulátor után kb. fele akkora díjat kell fizetni, mint a napelemek után. Reméljük, hogy igazunk van és a hibát rendkívül hamar javítják.

Finomhangolásra szorul a termékdíj rendszere is

hirdetés

Azon kívül, hogy indokolatlanul magas a díj, a működési logikájával kapcsolatban is komoly kérdések merülnek fel. Míg más begyűjtő rendszerek esetében egy “kalapba” gyűjtik a pénzt és amikor szükség lesz rá, akkor használják fel addig a magyar rendszer jelenlegi ismereteink szerint a befolyó összegeket nem egy-az-egyben “pántlikázza” egy központi hulladékhasznosító alapba, hanem az erre hivatott szervnek (eddig OHÜ, 2015-től OKTVF) ettől függetlenül van egy éves költségvetése. A befolyt és az elköltött összegek közötti összefüggés nem egyértelműen biztosított, illetve a későbbi feladatokra való tartalékolás nem megoldott. Ez remélhetőleg amiatt van, hogy jellemzően eddig a termékdíjas eszközök életciklusa/élettartama jóval rövidebb, mint a napelemeké, azaz kívánatos volna, ha az új feladatokhoz és követelményekhez igazodna a szabályozás is.

Mitől tartanak a napelemes cégek, ha nem változna semmi

Csak a szokásostól. Ha valaki komolyan csinálja amit csinál és szeretné ezt hosszú távon űzni, akkor a vonatkozó jogszabályoknak is meg akar felelni. Nem ez az egyetlen piac, ahol sokan nem így gondolkodnak, komolyan veszélyeztetve a tisztességes cégek működését.

2100-2300 forint árelőny napelemenként ma a nagykereskedelmi árakban aduásszal ér fel. Ehhez elég nem bevallani a termékdíjat és pár hónap üzletelés után egy másik céggel megjelenni. Ráadásul az egyetlen nyilvántartási rendszer, ahol ez gyorsan tetten érhető lenne, az Intrastat is korlátozott lehetőségeket biztosít, ugyanis ennek vezetésére csak évente 100 millió Ft import felett kötelezettek a cégek. Itt, ahol az áfacsalás nemzeti sport sokan vannak akik hamar be tudnak állni a “termékdíjelkerülő” üzemmódra és párszor 100 millió forinttal gyorsan kivéreztethetik a tisztességes cégeket.

A másik, nem ennyire “feketegazdasági” veszélyforrás a határon túlra bejelentett kivitelező cégek térnyerése. Mari néni napelemes rendszerét egy szlovákiai bejegyzésű cég eddig is 20% áfával tudta adni, most még ezt meg tudja fejelni egy 3.5 kWp rendszer esetén kb. 40 ezer Ft újabb árelőnnyel. Valljuk be őszintén, ha valaki ugyanazt a kicsit több, mint másfél milliós rendszert (az áfa különbséget is belekalkulálva) 130-140 ezer forinttal olcsóbban adja, csak mert Párkányra van a cége bejelentve sokunknak megremeg a keze még akkor is, ha várhatóan ezek a cégek csak a kiskapuk nyitva tartásáig lesznek elérhetők.

Sajnos nekünk ettől meg a lábunk remeg, nagyon reméljük, hogy hamarosan fellélegezhetünk egy kicsit.

forrás: napelemek.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?