Mi is a baj az akáccal?

Az EU harcot indított az akác ellen. Inváziós fajból több is található Magyarországon, ide tartozik például a vadkender, a nyugati ostorfa, a bálványfa, a zöld juhar, fehér akác, gyalog akác, amerikai kőris, kései meggy is. De mégis mi a baj velük?

Néha rám- csodálkoznak ismerősök és ismeretlenek: hogy van az, hogy fairtásra buzdítom a lakosságot, a hivatalokat, a környezetvédőket? A „szabvány” környezetvédőknél gyakrabban protestálok a favágás mellett, kardoskodom egyes csodafák ültetése ellen. Ugyanis nagyon szeretném, ha megszabadulnánk a rengeteg fának látszó, fertőző betegségként terjedő valamitől. Nagyon szeretném megakadályozni újabb agresszorok behurcolását, elterjesztését.

A közvélemény, sajnos, egyáltalán nem ismeri az inváziós fafajok veszélyét. Nem csoda, hiszen nem tanítják az iskolában. Nem csoda, mert évek óta csökken a biológia órák száma az iskolákban, és egyre kevésbé gyakorlatias a szemlélete. Ezért az emberek „rendcsináló dühüket” egyetlen kártékony, invazív növényfajra irányítják. A vadkenderre. Mert bizonyíték van rá (?), hogy allergiát okoz a virágpora. Ezért irtják, és megbüntetik, aki nem teszi ezt.

Kormányrendelet írja elő, hogy meg kell akadályozni az inváziós fafajok tovaterjedését, újakat ültetni nem szabad. Mégis ültetik!  Mégsem akadályozzák meg a terjedését. Nem ismerik fel a fákat, nem ismerik a jogszabályt!

Az agresszíven terjedő amerikai és kínai fák „csak” közvetve okoznak kárt. Igaz, az a kár viszont hatalmas: kiszorítják a hazai fákat, akadályozzák a lágyszárúak, a cserjék életét (aljnövényzet)… és állítólag allergiát nem okoznak (?).

Listába szedtem hát inváziós „fáink” bűneit, kártételük rafinált módszereit, abban a reményben, hogy hátha egyre többen szeretnék megvédeni házuk táját, hazai fafajainkat megóvni, a Kárpát- medence biológiai sokféleségét megőrizni és nyugodtan, sőt boldogan kivágni, kiásni, kiirtani a betolakodókat.

A körözöttek: nyugati ostorfa, bálványfa, zöld juhar, fehér akác, gyalogakác, amerikai kőris, kései meggy.

Hasonlítsuk össze életműködéseiket hazai fáinkkal!

1. Vízfelvételük sokkal gyorsabb és hatékonyabb, mint a hazai fáké. Pl. a bálványfa gyökerei képesek raktározni a vizet ínséges időkre. Ezért jól bírják a hosszabb csapadékmentes időszakokat, szűk helyeket, építési törmelékeket, útszéleket. A kivágott fák a gyökérsarjakból sokszorozzák önmagukat.
2. Város-, és stressz tűrő képességük rendkívüli. Hazai fáink legtöbbje a szellős, laza talajokat kedveli…ezt nem kapják meg a járdában szabadon hagyott lyukakban. Erre nincs szükségük az agresszoroknak! Tömörödött, degradált, tápanyaghiányos talajban is kiválóan érzik magukat!( ostorfa, zöld juhar, bálványfa)
3. Ellenállnak a betegségeknek, nincsenek hazai ellenségeik…de ők maguk intenzíven terjesztik a betegségeket ( zöld juharral az élen).
4. Az akácok a gyökérsavakkal akadályozzák a többi növény magjának csírázását.
5. Árnyékban is szépen fejlődnek inváziós barátaink, de ha fényhez jutnak, azt kisajátítják. Tökéletesen zárt lombozatot fejlesztenek, alattuk esélytelen az aljnövényzet kialakulása, pláne egy hazai facsemete felcseperedése.
6. Szaporaságban is verhetetlenek az „amerikaiak” és a „kínaiak”. Irtózatosan sok termést hoznak, és a magok terjesztésének igen változatos módszereivel minden rendelkezésükre álló helyet elfoglalnak. Gondoljunk a zöld juhar vagy a bálványfa repülő terméseire, vagy az ostorfa ehető termésére, melyet a madarak ürülékükkel kilométerekre elszállítanak!

a.      A gyökérről sarjadzással való szaporodásban a gyalog akác, a bálványfa, a fehér akác sorrendet állítottam fel..,,,,

b.     Hazai fáink magjai a tavasz hívogató melegére, nedvességére csíráznak ki. Nem így az agresszorok! Ők egész évben megőrzik csíraképességüket. Nézzék meg egy frissen feltört terület növényzetét ősszel! Ott lesz a bálványfacsemete!

1. Napjaink ünnepelt kínai oxyfájáról hirdetik, hogy évente 2-3 métert is nő. (a tölgyfa 20-30 cm-éhez képest igen szép teljesítmény!). De ez nemcsak a most betelepítendő fáról mondható el, hanem a már régen a talajainkon hízókra is: az ostorfára, a zöld juharra, a bálványfára, az akácokra is. A forgalmazónak persze alapos oka van ennek elhallgatására!!! Ha a most csőbe húzott polgármesterek megtudnák, hogy nem kellene oxyfát ültetniük, hanem kötelezően ki kellene irtaniuk a határból a fenti növényeket, ezzel munkát adnának a szegényeiknek, tűzifát a közintézményeknek. Az oxigént pedig termelnék a hazai fák is. Kicsit lassabban, de nem csinálnának az országból „mini Kínát, zseb- Amerikát”, gyom-fa kertészetté.
2. Egyéb kártétel: a gátak porózussá tételéért a gyalogakác felel, az utak, felüljárók támfalait a bálványfa és a zöld juhar mállasztja. Parkjainkat, sövényeinket, nemzeti parkjainkat gyomteleppé változtatják.

Ø      Mi a teendő?
A fás szárú növények védelméről szóló kormányrendelet értelmében „a terület gazdája köteles gondoskodni az újulat (JÖVEVÉNY?) terjedésének megakadályozásáról”. Ez egy – egy fa magjainak és sarjhajtásainak több száz méteres körzetben való elterjedése esetén megoldhatatlan!!! Véleményem szerint a rendelet úgy értelmezhető, hogy egy megoldás van: gyökerestől kiásni a fát!!! Pécs város honlapján olvastam, hogy az inváziós fák kivágására nem kell engedélyt kérnie a telek tulajdonosának. A józan ész is ezt diktálja!!!

Csak így lehet megakadályozni a terjedésüket.

Ø      Felvilágosítás a lakosság, a civil szervezetek körében, oktatás, szakképzett, betanított kertészeti dolgozók foglalkoztatása a közterületek, vasúti töltések, közutak gondozásában, akik nem csak bozótvágóval, hanem ásóval is dolgoznak, meg ésszel, hozzáértéssel, lelkiismeretességgel végzik felelősségteljes munkájukat.

Talán megérjük még, hogy nem látjuk állami, kiemelt beruházásokon: angol nyugalommal kivágnak 300 egészséges, a fa-élet delén járó korú hazai (hárs)fát, majd látványosan palánkkal védenek egy ostorfát!
Talán, megérjük még, hogy a környezetvédők némelyike, aki ma még nem emel szót rengeteg értékes fa kivágása ellen, de áttelepít és véd ostorfát, csörgőfát (mely fa egyre több inváziós tulajdonsággal hívja fel magára a figyelmet)…1x megismeri a dédelgetett inváziós „fák” valódi természetét, ha behatóbban foglalkozik a fenti problémával.

Talán egyszer megérjük azt is, hogy EU. támogatással megvalósuló köztér felújítások terveiben hivatalosan, engedélyezetten NE szerepelhessen az ostorfa ültetése. (ha már egyszer tilos!)

Talán egyszer bekövetkezik a csoda: műveljük kertjeinket, gondját viseljük parkjaink értékes, őshonos fáinak, és így elmondhatjuk: nemcsak szavakkal szeretjük Magyarországot és szűkebb környezetünket, hanem élővilágát is megbecsüljük lakói és saját magunk örömére.

Garay Klára, felsőfokon.hu