Tesla és a jövő

Az az ember (politikus, befektető), aki egy évvel előre látja a jövőt, hatalmas nyereségre tehet szert. az a személy, aki már egy évtizednyi távolságból helyesen prognosztizálja az elkövetkezendő évek főbb irányvonalát, megérdemli a tiszteletet és a figyelmet. De miként értelmezzük azt az esetet, amikor egy szakmájában elmélyült géniusz egy vagy több évszázadra vonatkozó helyes előjelzést fogalmaz meg? Nikola Tesla prognózisát (például a bolygók közötti kommunikációról) nem egy esetben maguk az újságírók tették nevetség tárgyává, pedig a 160 évvel ezelőtt született feltalálónak számos kijelentése az idő távlatából nézve is helyesnek bizonyult. Sőt, tesla víziói még ma is tartogatnak meglepetéseket számunkra.

Bill Gates „már” 1999-ben bejelentette, hogy az emberek olyan kis elektromos eszközzel fognak rendelkezni, amellyel rögtön értesülnek majd a leg-frissebb hírekről, ellenőrizhetik a repülőjáratot, amelyre jegyet váltottak, vagy éppen a másod-perc töredéke alatt értékes üzleti információkhoz juthatnak. S valóban, alig egy évtizeddel az ezredforduló után, szinte minden ember számára elérhetővé váltak ezek az okosnak nevezett, internetet és más kommunikációs csatornát kezelni tudó készülékek.

Nikola_Tesla

Nikola Tesla azonban jóval előbb, mintegy kilencven évvel Bill Gatest megelőzve felvázolta az okostelefonok majdani elterjedését. Egy 1908-ban megjelent könyvben olvasható az a vízió, amelyet két riporter (Charles Underhill és Walter Massie) kérdéseire felelve vázolt fel:

„Kísérleteimre támaszkodva ki merem jelenteni, hogy nincs messze az az idő, amikor egy New York-i üzletember a berendezésem birtokában lediktálja utasításait Londonban tartózkodó titkárnőjének. Egy nagyon egyszerű és olcsó, mindenki számára hozzáférhető szerkezet segítségével zenét vagy politikai beszédeket hallgathat, esetleg egy másik kontinensen tartózkodó lelkész prédikációját. Ugyanezzel a berendezéssel bármilyen kép, rajz, írott vagy nyomtatott szöveg is továbbítható lesz bárhová a Földön, másodperceken belül.”

(A. P. Morgan: Wireless Telegraphy and Telephony)

WirelessTelegraphy-Morgan-cover-s

1908-ban a rádiózás teljesen mást jelentett, mint a ma használatos fogalom, hiszen a szikratávírók még csak morzejeleket közve-títettek! A moduláció feltalálása után (1920-as évek) adatott meg a lehetőség hang, majd képek közvetítéséhez (televízió). Nem tudjuk pontosan, hogy a nagyközönség mennyire vette komolyan Teslának ezt a rendkívül merésznek tűnő előrejelzését, tény azonban, hogy a különböző újságoknak adott hasonló témájú interjúi rendszeresen „kivágták a biztosítékot” az olvasók idegrendszerében, több találmányának értelmezése, titkának megfejtése pedig még ma is várat magára.

Tesla élete során nem az üzleti hasznot tartotta a legfontosabbnak, fő célja például, hogy találmányai révén alanyi jogon (ingyen vagy pedig rendkívül olcsón) tegye elérhetővé az emberek számára a nekik szükséges energiát, a világ üzleti beállítottsága miatt hiúsulhatott meg:

„A tudós nem törekszik azonnali sikerre. Nem várja el, hogy haladó gondolatait rögtön elfogadják. Munkája olyan, mint az erdőtelepítőé: a jövőnek szól” – írta egyik értekezésében a feltaláló, aki 1926-ban már egy világméretű hálózatról vizionált. Olyanról, ami-kor a rádiózás és a vezeték nélküli kommunikáció tökéletesítése által az egész Föld egy „nagy aggyá” válik. Telsa egyik legjelentősebb találmánya, a rádiózás pedig napjaink GSM, Bluetooth, GPS, wifi adatátvitelének technikai alapjait teremtették meg.

Bolygók között

Tesla gondolkodása azonban nem korlátozódott le csupán a földi – vagy Föld körüli – világra, hiszen Colorado Springsben felállított adótornya segítségével olyan jeleket fogott az űrből, amelyek alapján feltételezte más civilizáció létezését is a Marson.

„Azt hiszem, a marsiak számokat használnak a kommunikációhoz, mivel a számok egyetemesek” – írja feljegyzéseiben.

tesla

Az 1899-1900-as években földön kívüli idegen civilizációról beszélni hajmeresztő gondolat volt. Ráadásul Colorado Springsben olyan érzékeny vevőkészüléket épített, amelynek képességét csak a mintegy hatvan évvel később épített rádióteleszkópok és vevőkészülékek tudták elérni. Függetlenül attól, hogy a „marsi élet” milyen formában létezik – ha egyáltalán létezik –, a különböző bolygók, csillagok, galaxisok által kibocsátott rádióhullámok tanulmányozása olyan fontos ismereteket tartalmaz, hogy az az 1930-as évektől külön tudományággá vált. A rádiócsillagászat első lépéseit pedig Tesla tette meg.

Tesla autó – az „eredeti”

Nikola Tesla elektromos gépkocsija állítólag megoldotta az „üzemanyag nélküli” autó problémáját. Az üzemanyag szükséges volt ugyan, de azt a „természet fogaskerekeire” való rákapcsolódás, az éterben létező feszültség befogása szolgáltatta. Az éterből származó energia vételére alkalmas készülékről nem maradt ugyan leírás – de azt is tudjuk, hogy Tesla találmányainak nagy részét csupán a fejében „dokumentálta”.

hirdetés

A széles körben elterjedt legenda szerint az 1930-as években népszerű Pierce Arrow nevű luxusautót alakította át Tesla úgy, hogy a benzinmotorral együtt a sebességváltóját is kiszerelték. Helyébe egy nyolcvan lóerős, váltóárammal működő elektromotort szereltek, amelyet feltételezések szerint Westinghouse cége kivitelezett. Az 1931-ben

bemutatott elektromos autó energiaellátását egy máig ismeretlen felépítésű, antennával ellátott szerkezettel oldotta meg. A találmány gyakorlatban történő elterjedését az 1933-as gazdasági világválság akadályozta meg – szól a legenda, amelynek hitelessége vitatható ugyan, azonban Tesla már korábban is szüntelenül hangoztatta, hogy az „éter” – azaz a minket körülvevő közeg – tele van energiával, csak meg kell találni annak a módját, hogyan tudjuk ezt az energiát befogni a szekerünkbe.

Tesla évtizedeken keresztül dolgozott a legkülönbözőbb energiaforrások hasznosításán – a legegyszerűbbektől a leg-bonyolultabbakig. „A közhiedelemmel ellentétben a szélből nyerhető energia igen jelentős” – írja, s javasolja ennek az egyszerű módszernek minél szélesebb körű alkalmazását. Ugyanakkor az egész bolygót egy elektromos hálózat részeként szemlélve úgy tekint a Földre, mint egy hatalmas kondenzátorra. A kondenzátor egyik oldalának („fegyverzetének”) a légkör felső részét, az ionoszférát tekinti, amely állandóan fel van töltve „a földével ellentétes elektromossággal”. A kondenzátor másik fegyverzete maga a földkéreg, a köztük lévő szigetelés („dielektrikum”) pedig maga a légréteg. Egy kondenzátor kisülésekor (például villámláskor) rövid idő alatt igen jelentős energiát szabadít fel. „Egy dinamit robbanása csak egy tüdőbeteg sóhajtása az elektromos kisülés erejéhez képest” – fogalmaz a feltaláló, s úgy látja, hogy megfelelő eszközök (általa „elektromos rezgéskeltőnek” nevezett rezgőkörök) segítségével ezek az energiák befoghatóak a számunkra. A századforduló után a New York közeli Long Islanden megépített, 57 méter magas Wardenclyffe-torony is a vezeték nélküli energiaátvitel és a távolsági kommunikáció tanulmányozására szolgált.

A Wardenclyffe-torony

A Wardenclyffe-torony

A következő lépés, hogy a környezetünkből kinyert energiát vezetékek nélkül kell eljuttatnunk a különböző elektromechanikus szerkezetekbe, mint például óceánjáró hajókba, repülőgépekbe, autókba. Ennek az elképzelésnek a realizálása még várat magára, de megvalósulása esetén nemcsak olcsóbbá válna a közlekedés, hanem biztonságosabbá is: soha nem fogyhatna ki az „üzemanyag”, hiszen a járművek akár a földön, akár a levegőben, bárhol képesek lennének tankolni. Egyébként hasonló módon működne a feltaláló által 1937-ben ismertetett, de meg nem valósított „halálsugara” is, amely – mint azt előző cikkünkben kifejtettük (A titokzatos Tesla 2. rész. Energiafigyelő 2016/1) – védelmi célokból több száz kilométeres távolságból képes volna a földre kényszeríteni az ellenséges repülőgépeket szemmel láthatatlan energiasugarak kilövése által. Noha az ötlet nem valósult meg, az elképzelés a később feltalált sugárfegyverek előfutárának is tekinthető.

HAARP

Az említett látásmód – miszerint a Földet egy elektromos áramkör részeként tekinthetjük – adta az ötletet az Alaszkában 1993-ban (ötven évvel Tesla halála után) felállított megfigyelőállomás (antennaerdő) létesítésére, amelyet az ionoszféra kutatására állítottak fel. A HAARP (High Frequency Active Auroral Research Program) a hivatalos bejelentés szerint csupán a sarkifény-jelenségekkel foglalkozik, azonban kérdés, miért költene az USA több milliárd dollárt egy fényjelenség tanulmányozására. Más magyarázatok szerint titkos katonai objektumról van (volt) szó, a létesítményt fennállása során szigorúan őrizték és kapcsolatban állt az Egyesült Államok Haditengerészetével (U. S. Navy), Légierejével (U. S. Airforce), finanszírozásának egy részét pedig a DARPA (Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége) vállalta magára, amely ügynökség az amerikai védelmi minisztérium felső vezetésének van alárendelve. A Gakona közelében felállított HAARP száznyolcvan darab, kereszt alakú dipól antennából álló nagyfrekvenciás adó volt, amelynek finanszírozását azonban az Obama-kormányzat 2014-ben beszüntette. Felállítását az a Teslával kapcsolatos felismerés indokolta, hogy a Föld ionoszférájának befolyásolása óriási hatással lehet az egész bolygó állapotára (időjárás, viharok stb.).

HAARP kép: Wikipedia/Michael Kleiman, US Air Force

HAARP kép: Wikipedia/Michael Kleiman, US Air Force

Nikola Tesla hagyatéka olyan gazdag, hogy cikksorozatunkban nem sikerült a témát kimeríteni. Noha Tesláról nevezték el a mágneses indukció SI-mértékegységét, nevét viseli az 1960-as évek csehszlovák szalagos magnója, illetve a 2003-ban alapított Tesla Motors autógyár, mindez kevésnek tűnik ahhoz, hogy jelentősége és életműve a méltó helyre kerüljön a tudománytörténetben. Életművének tanulmányozása még sok érdekességet tartalmaz.

Somorjai László

A cikk az Energiafigyelő magazin 2016/2. számában jelent meg.

Energiafigyelő magazin 2016/2. szám