Magyarként a kínai szuperexpresszen

Elindulunk. A vonat belülről úgy néz ki, mint egy repülőgép, az ülések három – kettő elosztásban vannak egy viszonylag szűk folyosó mellett egy irányban. A kocsik elején és végén ledes infósáv fut, ami jelzi a következő állomás nevét, valamint a pillanatnyi sebességet. Van olyan szakasz, ahol a sebességmérő 300 feletti értéket mutat. Persze csak ezt értjük, mert szerencsére arab számokat használnak…

Vonattal Vuhanba

Másnap simán megtaláljuk a megfelelő vasútállomást a nyolcból, ami azért egy ekkora városban nem könnyű.  Az is igaz, hogy az utcák tök üresek, egy áldott lélek sem akadályoz minket, ebből kifolyólag nem is segít.

Hirdetések

Kettő jegyet kérek Vuhanba! – a pénztáros nagyon lelkesen ad is és mondja, hogy kb. 30 perc múlva indul az aznapi negyedik járat a huszonhétből (!). 

A váróterem akkora, mint egy repülőtér

A menetrend szerint az út 4 óra 35 perc. A térkép szerint a távolság meg 890 km. A vonat hét helyen megáll, így elég gyorsnak tűnik. Az is. Névre szóló jegyet adnak, ami egy chipkártya inkább és tartalmazza az útlevélszámunkat is. A váróterem akkora, mint egy repülőtér és az alsó szinten lévő vágányokhoz a vonatindulás előtt 10 perccel lehet lemenni. Nem egyszerű a sok bőrönddel betalálni a kártyaolvasóba, sőt azon még át is menni, mert utazásunk e pontján találkozunk az innentől állandósuló kínai rögvalóval, miszerint nincs idő, tér, kedv, de főleg akarat az udvariaskodásra. Hamar elveszítjük egymást, és küzdve az elemekkel sodródunk a tömegekkel, amik valamilyen érthetetlen okból olyan elemi erővel küzdenek a mielőbbi helyhez jutáshoz, mintha az életük függne tőle. Persze mindenkinek fix helyre szól a jegye, de vélhetően ez felesleges infó az agyakban, ezért inkább harcolnak. Pár perc múlva meg mindenki csendben ül a helyén. Vicces.

A jegyen lévő ákombákom, illetve a kivetítőre felírt ákombákom összehasonlítgatása teljesen lehetetlen feladat

Elindulunk. A vonat belülről úgy néz ki, mint egy repülőgép, az ülések három – kettő elosztásban vannak egy viszonylag szűk folyosó mellett egy irányban. A kocsik elején és végén ledes infósáv fut, ami jelzi a következő állomás nevét, valamint a pillanatnyi sebességet. Van olyan szakasz, ahol a sebességmérő 300 feletti értéket mutat. Persze csak ezt értjük, mert szerencsére arab számokat használnak.

A vonat belülről úgy néz ki, mint egy repülőgép, az ülések három – kettő elosztásban vannak

– Nincsenek kínai számok? – kérdeztem később az egyik ügyfelünktől.

– De vannak. – felelte. 

– Akkor miért nem használják azokat?

– Mert az nagy keveredést okozna, nem értenék az emberek. – mondta. 

„Viselkedési Szabályok” tabló

Kicsit fura válasz volt, mert a sok krikszkraksz mellett az a pár jel már nem oszt nem szoroz, de a lényeg, hogy nekünk nagy segítség, mert legalább ezt értjük. Nem úgy, mint a vonaton angol címmel jegyzett „Viselkedési Szabályok” tablót, ami a továbbiakban csak kínai jeleket tartalmazott. Persze sok külföldi nem jár erre, bámulnak is rendesen.

Forrás és folytatás további érdekességekkel: pekingikacsa.blog.hu